Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Nagy Imre és nem Kádár János

Népszava|2012. aug 25. 08:30
[A+ A-]
2012. június 16-án a Demokratikus Koalíció elnöke, Gyurcsány Ferenc, és alelnöke, Niedermüller Péter fontosnak tartotta a címben foglalt választását szóban és írásban deklarálni, indokolni, ám a magyar közélet nagy része hallgatott.
A kormányoldal tendenciózusan jutott oda, hogy idén Nagy Imre szobrának áthelyezését is megszellőztette, a demokratikus ellenzék többi pártelnöke pedig tartózkodó hallgatásba burkolódzott. A vita résztvevői között is akadnak, akik kényszeredetten szólnak hozzá. A Kádár mellett kardoskodó Szentgyörgyi Zsuzsa időszerűtlennek és sokadrangúnak nevezte a téma felvetését, a Nagy Imre mellett lándzsát törő Marton László pedig parazitaságnak bélyegzi a témaválasztást. A Kádár Jánossal illetve Nagy Imrével foglalkozó történészek, mint Varga László, Huszár Tibor, Rainer M. János, stb. hallgatnak.

Gyurcsány Ferenc és Niedermüller Péter röviden indokolták, hogy miért Nagy Imre mellett állnak: "Egyben pedig vállalnia és következetesen képviselnie kell azt az erkölcsi és politikai bátorságot, amelyet Nagy Imre testesített meg 1956-ban. Hiszen mi morális alapokon nyugvó, közös értékeket megjelenítő, nyitott, felelősséget vállaló, a társadalmi csoportok egymás iránti szolidaritására épülő Magyarországot akarunk építeni." Csernok Attilát, illetve Szentgyörgyi Zsuzsát ez inkább ellenkezésre késztette. Csernok inkább Kádár János emlékezetét védte és nem Nagy Imrét pocskondiázta. Szentgyörgyi Zsuzsa írásának Nagy Imrét célzó mondatai annyira távol állnak a közismert tényektől, hogy cáfolását nem tartom érdemlegesnek. Írásom célja sokkal inkább a Népszava érdeklődő olvasójának a címbeli választás vonatkozásában támpontot adni.

1956-58-as időszakban a Nagy-Losonczy-csoport vonatkozásában Kádár Jánosra hatottak kényszerek, és voltak szabadon választható alternatívái. Ezek alakulását fogom sorra venni, mert véleményem szerint erkölcsi megítélésének ez a sarokpontja.

Hogyan vált Kádár János Nagy Imre, Gimes Miklós, Maléter Pál kivégeztetőjévé?
Tény, hogy 1957 elején a Nagy-Losonczy-ügy vizsgálatának első harmadában Kádárra gyűjtöttek terhelő adatokat a sztálinizmus revansra éhes magyar hívei, de azt is tudjuk, hogy 1958-ban közvetlenül már nem tudtak kicsikarni halálos ítéletet.
Tény, hogy 1958 februárjában, illetve azt követően Nagy Imre és társai halálát nem várta el Hruscsov. A vonatkozó dokumentum olvasható többek közt Huszár Tibor legutóbbi Kádár-életrajzában.

Kádár János 1951-es perének és az 1958-as Nagy Imre pernek összefüggését ma még alig tárta fel a szakirodalom. A Kádár-per, amit a Rajk-per mellett, feledhető momentumnak vélnek napjaink felületesebb történészei, Kádár János számára elsőrendű tapasztalat volt. Pere megszabta viszonyát mind a szovjet vezetéshez, Rákosihoz, az ÁVH tisztjeihez, illetve pertársaihoz és Nagy Imréhez. Ha Kádár Jánosként empatikus nézetből végiggondoljuk a jól ismert eseményeket, és ebből közelítjük meg a forradalom vezetői elleni megtorlást, akkor három megállapítással kell kiegészítenünk az eddigi ismereteinket.

1.) A Nagy Imre perben eljáró különleges-csoport összetételét, felhatalmazását, tevékenységét nem Kádár János határozta meg.

2.) Losonczy Géza vizsgálati fogságban elszenvedett halála determinálta Nagy Imre halálra ítélését.

3.) A Kádár-per,és Nagy Imre-per közös terheltjeinek börtönítélete arra utal, hogy Kádárnak volt befolyása az ítéletekre, és az egykori pertársainak sorsát enyhítette.


Kádár és a volt ÁVH-sok viszonya a Nagy Imre per idején

A Nagy Imre per megértéséhez nem csak azt kell tudni, hogy a snagovi csoportnak, jelentős része (Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Haraszti Sándor, Ujhelyi Szilárd) a Kádár-per vádlottja is volt. De azt is figyelembe kell venni, hogy a különleges csoport vezetője Rajnai Sándor, aki a snagovi letartóztatástól kezdve a Nagy Imre-per teljes hosszában az ügy gazdája volt; az 1951-es Kádár-perben is kihallgató volt. A két per kihallgatóinak személye további három fő vonatkozásában egyezett.

Ez a tény döntő jelentőségű. Az 1951-es Kádár-per másod-, harmad-, negyedrendű vádlottja a rehabilitációs eljárást követően, két év múlva, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával a Nagy Imre perben ismét börtönbe került. Ez Kádár János rehabilitálására is a gyanú árnyékát vetette. Azt a gyanút, hogy ha rosszul ítélték meg Donáth Ferencet, Haraszti Sándort, Losonczy Gézát, akkor tévedtek-e Kádár János rehabilitációja kapcsán is? Sztálin halála után az ÁVO-ból Farkas Mihály, Péter Gábor, Farkas Vlagyimir, Keleti Márton már 1957-ben börtönben ültek. Nem aggódhatott-e Rajnai a saját és a volt AVO-s felettesei sorsáért is? Mindezt nyilván Kádár János is végig gondolta. (A későbbi paktum ki is hozta az AVO-s vezetőket pár hónap alatt a börtönből.)

Mindebből kézenfekvő, hogy Rajnai Sándor aligha volt Kádár János bizalmasa és választottja. Személye az 1951-es vizsgálatot idézte meg Kádár Jánosban. Rajnain keresztül a sztálinisták figyelő tekintetét érezhette magán és Nagy Imréhez illetve volt pertársaihoz fűződő kapcsolatán. Rajnai személyét feltehetőleg Moszkvából jelölték ki, közvetlen felettese Biszku Béla belügyminiszter volt. Biszku szintén ápolt közvetlen kapcsolatot moszkvai körökkel, ismert, hogy Kádár nélkül is járt Moszkvában e periódusban. Kádárnak ezt kénytelen-kelletlen tudomásul kellett vennie. Rajnai további életútja is igazolja, hogy Moszkva embere volt. Rajnai ebből aligha csinált titkot a különleges csoportja előtt. 1957 május 18-án készült el az első "összefoglaló jelentés" a BM, ORFK, II. Főosztály; Vizsgálati Osztályán.

Ebből idézem a beszédes mondatot: "Nagyon hiányzik a vizsgálat eredményes folytatásához az, hogy azok az elvtársak, akik az ellenforradalmi események ideje alatt bizonyos posztokban vezető beosztásban voltak és az ellenforradalmi csoport tagjainak áruló tevékenységéről személyes tapasztalatokat szereztek, nem írták le visszaemlékezéseiket és így sok kérdésben csak az őrizetesek vallomására van utalva a vizsgálat." A nyilvánvalóan Kádár Jánosra is vonatkozó kihallgatási igény írásba foglalása Biszku részére, tudtával, jóváhagyásával történt.

Csontváz a szekrényben

Hruscsovék szemében a Nagy Imre csoport, mely 1956 őszén még kiemelkedően fontos volt, 1957 nyarától fokozatosan elvesztette jelentőségét. A per 1957 őszi elhalasztásától kezdve a nemzetközi porondon egyre terhesebbé vált. Eközben 1957 december 21-én a vizsgálatba belehalt Losonczy Géza volt államminiszter.

Biszkunak, Rajnainak a Kádárt fenyegető ambíciójára mindkét tény megsemmisítően hathatott. Losonczy betegségének figyelmen kívül hagyása, a súlyos mentális és szomatikus állapota ellenére orvosi ellátás nélkül hagyása, az akkori jogszabályokat is sértette. Losonczy Géza halálával Péter Gábor rabosításának rémképe kísérthette meg Rajnait. 1957. december 21-től kezdve Kádár kegyéből élt. A Rajnait mozgató moszkvai névtelenek is, Biszku is gesztust kapott, amikor Kádár kijelentette, hogy Losonczy Géza vonatkozásában minden törvényes volt. Kádár ekkor ki is került a célkeresztjükből.

Azonban 1957 december 21-től kezdve egy volt miniszter halálának elfogadhatatlan körülményeit csak Nagy Imre halálos ítéletével tehette értelmezhetővé. Kádár Losonczy halálával - átmenetileg - megszabadult az utána kajtató sztálinista AVO-s fenyegetéstől, de ettől kezdve nem érhette be kevesebbel, mint Nagy Imre halálos ítéletével.

Kádár felelősségének titka a Nagy Imre per vonatkozásában

Miért nem lehetett Losonczy Géza halála után a Rajnai-féle különleges csoportnak működését törvénytelennek kimondani? Miért nem tett a törvényesség felé lépést Kádár János egykori pertársa halálakor, egykori kihallgatóival szemben? A válasz csak az lehet, hogy Rajnai Sándor/Biszku Béla moszkvai kapcsolatainak nagy súlya volt. Kádár számára a Rajnaival való kiegyezés is elégséges volt, feltehetőleg azért, mert:

1) annyira nyomasztotta őt a december 21. előtti viszony a moszkvai kapcsolattal rendelkező AVO-s csoporttal.

2) Nem mérlegelte, hogy Losonczy Géza halálával nem lehet elszámolni. Az egykori pertársa halálának jelentőségét csak Nagy Imre és mások kivégzésével lehet jelentékteleníteni, törvényes látszatúvá tenni.

3.) Nem számolt azzal, hogy Hruscsov kegyelmet fog javasolni Nagy Imréék számára, és neki a forradalmat eltiprók helyett, azok nagylelkűségével szemben kell a kegyetlen helytartó szerepét eljátszania.

Kádár olyan Laokon volt, aki a sztálinista kígyóval való küzdelmében maga is kígyóvá vált. Három dátum: 1956 november 2; Kádár átállása, 1957. december 21; Losonczy Géza halála a börtönben, 1958. június 15; Nagyék ítélete fémjelzi Kádár János erkölcsi lejtőjét. A két korábbi, egyre gyávább tettek Nagy Imre életben hagyását is ellehetetlenítették.

Az élet meghagyására kiterjedő, korábbi bajtársi és pertársi szolidaritás így csupán Donáthra, Harasztira, Ujhelyi Szilárdra korlátozódott, a Kádárt 1954-ben a cellájából kiszabadító Nagy Imrét feláldozta.

Bár lehet a további három évtizedet ilyen-olyan szempontok szerint mérlegelni, tény, hogy Kádár akaratából szabad választások a létező szocializmusban nem voltak. Így nincs, ami felmenthetné Kádárt magát a fentebb leírt emberáldozat erkölcsi alapú politikai ódiuma alól. Álláspontom, hogy a Gyurcsány-Niedermüller féle etikai konzekvencia a helyes.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!