Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Illedelmes történelem

Népszava|2012. aug 27. 06:47
[A+ A-]
Nehezen szántam rá magam, hogy Márton László gyengére sikerült dolgozatával foglalkozzam. Közben Mihályi Gábor is megjelent a forradalmakért lelkesedő, nem túl színvonalas írásával. Naponta tapasztalom, ahogy a hit, a legendák, a mítoszok lopakodva kiszorítják a tényeket a történelemből. Szinte lehetetlen valakit meggyőzni, hogy a tényekből más következik, mint amit ő gondol. Az én világom nem így működik.
Márton László írásának már a címe taszít. A "Parazitabeszéd" nem szellemes csak szellemeskedő. Bizonyítva, hogy az idegen szavak világa kicsit bonyolultabb, mint sokan képzelik. Szentgyörgyi Zsuzsa, akit írásaiból ismerek és tisztelek, a szó eredeti jelentését bemutatva ízekre szedte az írás címét. Ő is az igaz szó híve, sokan ezért nem szeretik, amit ír. Mindketten a tények védelmében, a hazug, meggondolatlan szövegek ellen, ismeretterjesztő szándékkal írunk.

Márton "józan és pallérozott" beszédet sürget, ám dolgozata nem járul hozzá ehhez. A pallérozottat hagyjuk, ám írásából hiányzik a józanság. Sürgeti a baloldaliak saját jelképeit, de nem szereti, ha bírálják azokat, akik '56-ban keresik és Nagy Imrében találják ezt meg. E jelképhez persze előbb Kádár Jánost és rendszerét kell méltatlanul sárba taposniuk. Mellékesen jegyzem meg: ma nem jelképeket kellene keresni, hanem a politikai és a gazdasági kiutat ebből a mai félnáci, félművelt, gonosz rendszerből. A fél ország nyomorából.

Márton rosszul olvas: nem avattam szentté Kádár Jánost. Ez csak az ő egyoldalú szemüvegén keresztül nézve látszik így. Elismertem amit Kádár 1956 után tett az ország, a nemzet érdekében. A róla elnevezett kor tényeit raktam sorba. Nem ártana ha Márton László és barátai végre észrevennék: Magyarország 45 éven át megszállt ország volt. Közvetlen szovjet ellenőrzés alatt működött. Valójában nem "Kádár-rendszer", Hruscsov- és Brezsnyev-rendszer, hol enyhébb, hol szigorúbb, ám végig szovjet rendszer volt. Kádár János nem volt szent, ám az ország nagyon bonyolult helyzetében jól politizált. Azt is észre lehetne venni, hogy munkásságát tiszteletre méltó politikusok ismerték el. Sorolhatom Bruno Kreisky, Helmut Schmidt, Margaret Thatcher, Francois Mitterrand nevét.

Márton nem szeret, nem is tud vitázni. Nem söpörtem le az érveit, ez nem igaz, csak minden alapot nélkülöző kijelentéseit vitattam. Nagy különbség. Személyes sértésnek veszi, ha '56-ból az előrelátást, az erőviszonyok felmérését hiányolom. Ha nem fogadom el a "vak veréb" stratégiát. '56 októberétől akkor is idegenkedtem, most mitől szeretném?

Márton téved, nem merültünk alá, csak az eszünket használva nem csatlakoztunk a hagyományos magyar ámokfutáshoz. Egy magyar királyi törzstiszt véleménye sem számít, aki előre megmondta, mi lesz '56 vége. Velem együtt kárvallottja volt a háború utáni rendszereknek. Ő Nagy Ferenc kisgazda köztársaságának, én a Rákosi-rendszernek. Ám nem volt bennünk bosszúvágy, sérelmeinkért nem akartunk elégtételt venni. Kitől kaptunk volna elégtételt? A történelemtől?

Ami '56-ban történt - az előrelátás hiánya, a meggondolatlanság, a szabadjára eresztett anarchia, a lincselés, a gyilkolás - megbocsáthatatlan. Hiába akarják tisztára mosni. Hiába nyilatkoznak gúnyosan, lenézően azokról, akik az indulatok felszítása helyett a tárgyalásokat hiányolják '56 történelméből. A kis lépések politikája, a megegyezés jobb lett volna annál, mint ami történt. Márton elismeréssel ír azokról, akik "megalkuvás és túlélés között a halált választották". Évtizedek múlva a kényelmes karosszékből könnyű ilyen bölcs mondatokat írni. Tisztelem és sajnálom azokat a magyar katonákat, akik a Donnál a szovjet túlerő tüzében meghaltak.

Akik megfagytak, mert a harmincöt fokos dermesztő fagyban nem volt téli ruhájuk. Nekik nem volt választásuk. Ám akinek megadatott - ha valóban megadatott - a választás lehetősége, és élet helyett a halált választotta, azon a történelem elfogulatlan kutatójának el kell gondolkoznia. Napjaink forradalmár hőseitől eltérően én nem a halált választók, az építők pártján állok. A halál a vég, senkinek nem használ. Életben maradni esély, hogy még tehetek valamit a hazámért.

Mártonnak is gondot okoz a magyar nyelv. Barátaihoz hasonlóan ő is előjön azzal a váddal, hogy Szentgyörgyi és Csernok "a megtorlást természetesnek, már-már jól megérdemelt büntetésnek értelmezik". A történelmi tapasztalat alapján akár természetesnek is vehetem, hogy egy levert forradalom, felkelés után megtorlás, bosszú következik. A vád azonban Márton és barátai leleménye. Így nagyobbat szól az ellenünk írt förmedvény. A "történelem évszázados tapasztalatait" emlegettem, nem a saját véleményemet írtam. Elismerem, ezt így kicsit nehezebb megérteni, mint mondjuk Pósa Bácsi meséit.

Márton mellékesen említi a "Köztársaság-téri vadállati gyilkosságokat". Ám nem képes felismerni, nem hajlandó elismerni egy egyszerű összefüggést: ha egy kormány szabadjára engedi az anarchiát, ezzel megszűnt a létjogosultsága. Kormányozni nemcsak mosolygó integetés a boldog népnek. Elsősorban felelősség. Ami azt jelenti, hogy a nemzet, a rend érdekében időnként gyűlöletes döntéseket kell hozni. Mindez nem filozófia, nem a "független, szabad szocialista jövő" kérdése. Politika. Rideg hatalmi ügy. Keresem az értelem egy szikráját a kormány '56 októberi döntéseiben, ám csak ábrándos tévelygést találok. Nem tudták, hogy Jaltában és Potsdamban kijelölték a befolyási övezetek határait? Elismerem a jószándékukat, ám hiányolom az előrelátást, a személyes kapcsolatot Hruscsov szovjet pártvezetővel. A kérdést: "Tovaris Nyikita, akkor most mi legyen?" Zrínyi Miklós jut eszembe: "vak veréb" módjára vezetni egy csatát húszezer áldozatot követelő hiba. Ám milliók életével játszik, aki egy országot vezet úgy, mint egy "vak veréb".

Nagy Imre már október 24-én így beszélt a rádióban: "Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke...". Téves a Márton említette "egyszerű tény, hogy csak október 28-án, azaz öt nappal később lett tényleges miniszterelnök". Mi az, hogy tényleges? Nagy Imre október 28-a után kérette magához "Andropov urat", nem küldött karhatalmat a pártház felmentésére, majd bejelentette, hogy semlegesek leszünk és kilépünk a Varsói Szerződésből. Ez külön-külön is hibás, borzasztó lépés volt, együtt maga volt a biztos szovjet beavatkozás. Mentségére szolgál, hogy nem volt egyedül. Kádár 1968-ban Komáromban - utalva a szovjet vezetésre - kérdezte Dubceket: Maga nem tudja, hogy ezek milyenek? '56-ban Nagy Imre sem tudta?

Németh László november 2-án írta: "Már ott áll előttem a veszély: a közeli, hogy a nemzet szent felindulásában a bosszúvágy sugalmazóira hallgatva olyasmit talál elkövetni, amit nem lehet többé jóvátenni, s a kissé távolabbi: hogy mialatt a fegyvert fogott nép figyelme a szovjet csapatok kivonása felé fordul, az új pozíciók felé csörtető emberek, akik régi fényük visszatérését várják, ... s a forradalomból ellenforradalmat, 1956 magyar szabadságharcából holmi 1920-as kurzust csinálnak." Igaz, jogos aggodalom azután, ami október 30-án a Köztársaság-téren történt.

Bajcsy-Zsilinszky Endre, Fejtő Ferenc és Kéthly Anna jogos kiemelése mellett nem méltányos így lebecsülni azt az Illyés Gyulát, aki 1936-ban megírta a Puszták népe című szociográfiát és 1950-ben Az egy mondat a zsarnokságról című verset.
Másik bírálóm, Mihályi Gábor sem tud tőlem szabadulni: "Nemrégiben azonban fellépett a katedrára Csernok Attila azzal, hogy Magyarországon eddig minden forradalom elbukott, ami tagadhatatlan tény. Majd ebből visszamenőleg arra a következtetésre jutott, hogy történelmi hőseink - Rákóczitól Nagy Imréig - ahelyett, hogy okos kompromisszumokat kerestek volna, magasba emelték a lázadás zászlóját. Következésképpen azt állítja róluk, hogy nem hősök, hanem kártékony karrieristák voltak." A szöveg eleje igaz.

A mai zavaros magyar világban már az is valami, ha elismerik a tényt, hogy valamennyi forradalmunk elbukott. Ebből levonhatnák azt a következtetést, hogy jól meg kell gondolni, mielőtt forradalmat csinálunk. A vége nem igaz. Az ugyanis, hogy "történelmi hőseink ...nem hősök, hanem kártékony karrieristák voltak" Mihályi találmánya, ilyet én sehol nem írtam. Mihályi "hőseiről" azt írtam, hogy alkalmatlan vezetők, nem azt, hogy "karrieristák" voltak. A "kártékony" igaz. Mert a hevület lelkes napjai-hetei, a törvényszerűen elbukott forradalmak után mindig nehéz volt visszatérni a szokványos, mindennapi élethez. Takarítani a romokat, a fegyver után megfogni az eke szarvát, a szerszámot, a tollat. Szántani, vetni, aratni, építeni, tanítani, gyógyítani. Gyilkolás helyett alkotni. Lecsillapítani a megbolydult lelkeket. Ma is a magyar jövőért kellene dolgozni, ahelyett, hogy vitatott személyeket és korokat felemelünk-elítélünk. Ez szükségszerűen megosztja a nemzetet.

A "süketek párbeszédét" valóban nincs értelme folytatni. Sokan vannak e hazában, akiket semmiről nem lehet meggyőzni. Ha a tények nem igazolják a nézeteiket, annál rosszabb a tényeknek. '56 októbere sajnos vért, romokat és évszázados meghasonlást hozott a nemzetnek. Hívei ezt nem veszik észre. Számukra '56 "forradalom és szabadságharc", hősköltemény volt és maradt. Hívőkkel pedig nincs értelme a történelemről vitatkozni.

Hozzászólások (77)

A hozzászóláshoz .

tovaris 2012.09.02. 21:17
[Festekmagus50] [2012.aug.31. 23:30]

Saját történelmüket meghamisító, elferditó, elhazudó szánalmas bagázs!!!!! - tökéletesen definiálta a magyar jobboldalt.

..."Mi volt az a "jobboldaliság", amely Magyarország vesztét okozta? Valamilyen hit, hétszer szent elv, tételes meggyőződés? Nem, más volt. Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a "jobboldaliság" címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint "keresztény magyar ember", előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert "keresztény magyar úri ember", joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, lenézni mindenkit, aki nem "keresztény-magyar", tartani a markát s keresztény-magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Szíve mélyén örökké visszasírja a "jobboldali, keresztény, nemzeti" világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni. Ez a fajta sohasem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet"...
(Márai Sándor)
pirospaprika 2012.09.02. 21:13
Légy erős "Festékmágus50" ! Ezt a csúti hordát sem a hős magyar nép fogja elzavarni.
komancs 2012.09.01. 01:36
Na, igen, amit itt imént is olvashatunk, tele van "érvekkel". Akinek csak egy kis sütnivalója van, láthatja.
Festekmagus50 2012.08.31. 23:30
(komancs)

Nem tudom, képtelen vagyok felül múlni a baloldali modort...!
Ráadásul úgy tesz, mintha neki , -- nekik érveik lennének!
Egymás közt dagonyáznak, egyik okosabb mint a másik......, melyikőjük a hivebb a kommunista, vagy marxista szarsághoz....!
Előbb döntsék el egymás között : melyik gyilkos ősűk a nagyobb, hiteles hős: az NKVD-es, vagy a saját munkás-népe , ( a proletár, a munkás-paraszt) forradalmának idegen hatalom segítségével való leverő gyílkosa.......!!!!!
Saját történelmüket meghamisító, elferditó, elhazudó szánalmas bagázs!!!!!
stratocaster 2012.08.31. 11:44
..."Nagy Imre megitélésében is azonosan gondolkodom, talán azzal a különbséggel, nem megfelelő tanácsadók gyűltek köréje"....

Hát igen. Azok élve megúszták. Némelyikük egész jól. Az egyikből pap, a másikból a Soros-alapítvány igazgatója lett...
tovaris 2012.08.31. 07:20
[oregember] [2012.aug.30. 18:32]

Nagy Imre abban reménykedett, hogy ha netán az USA segít, akkor egy kialakuló másik rendszerben megszabadulhat a volt NKVD-s múltjától, ami nagyon terhelte a lelkiismeretét....
komancs 2012.08.31. 00:05
Festekmagus megint megmutatja, milyen is a jobboldali modor, aztán fut is tovább: érvekre nincs ideje, se módja.
Festekmagus50 2012.08.30. 22:14
Bocsánat elvtik,..., hogy erre tévedtem..., futok is innen.....,!!!!
A rossz ájerű dagonyában dagonyázók elrémisztenek!!!! Bocs , ne is törődjenek velem!
oregember 2012.08.30. 18:32
Nem hiszem,hogy Csernok Attila véleményéhez kell-e bármit is hozzáfűzni. Az Ő állításait megkérdőjelezők nem abból a korosztályból származnak, ők csak hallottak vagy olvastak valamit, mindenféle "értelmiségektől", szemben Csernok Attilával, aki koránál fogva - ahogy magam is, hasonló korú és tsd-i származású vagyok - azokat az időket átéltük és mi pl-ul tanultuk és ismerjük a történelmünket. A mai narrációban 56 egy heroikus küzdelem volt, szemben azzal amit mi megéltünk.
Nagy Imre megitélésében is azonosan gondolkodom, talán azzal a különbséggel, nem megfelelő tanácsadók gyűltek köréje és legyünk méltányosak: neki 12 nap állt rendelkezésére, zavaros és ellentmondó körülmények között.A mai rendszerváltók már 22 éve tökölődnek, szinte semmi eredménnyel de annál több töketlenséggel. .
dozsanepe 2012.08.30. 14:03
Stratocaster (2012.aug.27.11:23, válasz vontollának) , szavaiddal egyetértek.
ibdsm 2012.08.30. 03:35
>"a Mccarthy szellemet a demokratikus váltógazdaság leváltotta, elűzte"

Sajnos nem igy van --- mesze nem. A McCarthy szelleme bebetonozott az aerikai világnézetben, Van egy vékony réteg amelyikre ez nem vonatkozik, de a mai amerikai etosznak a McCarthyizmus eyik allapja.
tovaris 2012.08.29. 17:54
[isetar] [2012.aug.29. 16:40]

Hát ha Ön "vérjobbos", akkor én a dalai láma vagyok....
tovaris 2012.08.29. 17:50
[cogito] [2012.aug.29. 12:51]

Cogito ergo sum!

Namármost, mi kommunisták 1956-ot ellenforradalomnak tartjuk - mert az is volt. Teljesen mindegy, hogy indult, de a kifejlete - sajnos már a Rádió ostromától - nem vitatható.
A megtorlása véleményem szerint sokkal súlyosabb és többekre kiterjedő is lehetett volna, de ezt inkább a kommunisták 1956 felett érzett bűntudata és Kádár előrelátása fékezte. A fő bűnösök elmenekültek, a megtévesztetteket így is néha nem célirányosan büntették meg, amiben a személyes bosszúk és a sztálinista gőg is szerepet játszhatott.
A magyar mezőgazdaság szövetkezetesítése és a háztáji gazdaságok engedélyezése tette a magyar mezőgazdaságot világhírűvé, amely ha nem kényszer szervezéssel, felülről történt volna, még sikeresebben működött volna. A téeszek és állami gazdaságok hajtották végre azt a vidékfejlesztést, amely Magyarországon addig és azóta is, példa nélkül álló. Nyikita Szergejevics Hruscsov, aki maga is paraszt származású volt, a szovjet kolhozokat pont a kádári ötletek alapján tette hatékonyabbá és elviselhetőbbé.

Kádár megítélése részemről egy fifikás, őszinte munkásemberről adódik. Aki volt nemcsak Horthy-börtönben, hanem Rákosiéban is, ismerte a munkát közelről, ismerte a munkások gondjait és mérhetetlenül gyűlölte a kapitalizmust.
isetar 2012.08.29. 16:40
A kisközösségekről, klubokról szóló hsz-ed azért is érdekes, mert ebben a vitafolyamban Mihályi Gábor egyszercsak így érvelt: „Viszont megszűnt a hiánygazdaság, az időtrabló sorbanállás a boltokban, eltűntek a szellem szárnyalását gúzsba kötő bilincsek, újra van szólásszabadság, a médiák szabaddá váltak.” Azt hittem, röhögőgörcsöt kapok. Írtam is rá egy hosszú választ, de nem jelent meg, biztos túl komcsinak tartották. Viszont azt is elértem, hogy az egyik kommentelő "vérjobbosnak" nevezett. Úgyhogy ugyanott vagyok, mint '90 előtt: állok itt a "flamandok" és a "vallonok" között, én balga belga...
stratocaster 2012.08.29. 16:16
..."Azt azonban elismerem, hogy rajta kívül kevés olyan vezetőnk volt, aki az adott történelmi erőviszonyok között az egyszerű dolgozók számára annyi jólétet biztosított volna, mint Ő."...

A magyar történelem korábbi szakaszait figyelembe véve, rajta kívül Hunyadi Mátyás volt az egyetlen, aki az országban kiegyensúlyozott állapotot volt képes teremteni, és ráadásul külföldön is elismerték...
retkesfafej 2012.08.29. 13:06
Csernok Attila mostani cikke is, mint a korábbi. A történelmi helyzet, az adott helyzetben meglévő és meghatározó gazdasági, politikai és nem utolsónak katonai erőviszonyok által determináltan mutatja meg milyen választási sanszunk volt nekünk magyaroknak, miután uralkodó elitünk megint egy újabb vesztes háborúba vitte bele az országot. A tisztelt jobboldal képviselői ezen belül történészei I. Istvánnal kapcsolatban szokták mentegetésként felhozni volt, hogy a történelmi szükségszerűség vitte bele az erőszakos és véres kegyetlenséggel végrehajtott ideológiai, társadalmi, gazdasági és politikai paradigma váltásba. A második világháború után a nemzetközi viszonyok semmivel sem voltak kevésbé kényszerítőek. A helyzet annyiban súlyosabb volt a második viálgháború után, hogy dicső nemes és vitéz elitünk egy lerombolt országot is "mellékelt" az új rendszer számára. Kádár Jánost én személy szerint nem szerettem, szeretem, mivel az én megítélésem szerint- ami persze nem mérvadó- kezdetek, kezdetén ellenállás nélkül kiszolgálta és támogatta Rákosi személyi kultuszának, diktatúrájának kiépítését. Annak ellenére, hogy személyiségétől mi sem állt távolabb személyek, akár saját személyének is a dicsőitése. Azt azonban elismerem, hogy rajta kívül kevés olyan vezetőnk volt, aki az adott történelmi erőviszonyok között az egyszerű dolgozók számára annyi jólétet biztosított volna, mint Ő.
ibdsm 2012.08.29. 12:58
[isetar] [2012.aug.28. 14:34]
> F.D. Roosevelt után az USA-ban jött Eisenhower (lehet, hogy volt még valaki közöttük, nem emlékszem pontosan),

Eisenhower 1952 meg 1956 nyerte az elnöki választást.

FDR után Truman lett amerikai elnök. Truman allat kezdödött a bal-oldaik üldözése az USA-ban (McCarthy korszak)
cogito 2012.08.29. 12:51
Cseernok cikkevel tobbnyire egyetértek, de a forradalmak elbukása sohasem volt következmények nélküli.
48/49 nélkül nem vagy nehezebb lett volna a jobbágy felszabadítás, a kegyezés, 56 nélkül és persze Kádár nélkül, aki szerint a politika a kompromisszumok művészete, nem lett volna a legvidámabb barak Magyarország. A szovejetek nem mertek olyyan keményen bánni velünk, ahogy a többiekkel tették. Magengedték a háztájit, a tmk-kat, a nyugeti utazást stb.... Persze Kádárnak köszönhétő a relatív jólétet biztosító eladósodás is. És Csurka meg Csapata (Acél segitségével).
Apropos Acél Bandi, volumene biztos eléri Kádárét, ha lumene nem is (ez tovarisnak írom, . Volumen az nagyság, ürméték, kiterjedés, amit a latin eredetü szavakban járatlanok össze szoktak a lumennel (fény, átvitt értelemben tehetség)
kukutyin 2012.08.29. 12:47
Csernok Attila válaszcikke ismét a tényeken alapul. Már az eredeti cikk sem vitaindítóként íródott, de Márton László és Mihályi Gábor megpróbált a tényekkel vitázni. Ez pedig nem megy, mert hiedelmekkel, feltételezésekkel a tényeket nem lehet cáfolni. Ezt a konkluziót szűri le Csernok is írása végén: "Naponta tapasztalom, ahogy a hit, a legendák, a mítoszok lopakodva kiszorítják a tényeket a történelemből. Szinte lehetetlen valakit meggyőzni, hogy a tényekből más következik, mint amit ő gondol." Ez slusszpoénnak is jó.
tovaris 2012.08.29. 08:00
Egy nem kommunista barátom véleménye a Munkásmozgalmi Fórumban:

Érdekes jelenség a humor eltűnése, ill. helyettesítése trágárságokkal, durvaságokkal.
Érdekes az élhető, kellemes kis társadalmi nichek eltűnése: a Kádár-rendszerben bevettem magam a nekem tesző klubokba, ha akartam elmentem moziba megnézni egy normális filmet, vagy beültem egy könyvtárba. Oszt ott nagyon nem érdekelt, hogy mit mondott a PB meg a KB. Most moziba inkább nem megyek, mert egyrészt a mozik egy részét bezárták, másrészt a jobb filmekre meg úgy kell vadászni a sok szemét között. A klubokkal nem tudom mi van, mert nincs rá időm, ugyanis a napi 8 óra melóból plusz egy kis túlórából már nem lehet megélni: ha egy pillanatra nem figyelek, akkor már megbuktam (kirúgtak, megelőztek, becsaptak, vagy csak simán megszűnt a munkahelyem).
Gondolom, ilyesmire gondoltok ti is.
Amit nem szeretek,: ha a problémát leegyszerűsítik az olcsó élelmiszerre, a mérsékelt de garantált jólétre. Egyelőre nem éhezem, nekem nem a 40 filléres zsömle meg 9,60-as cukor hiányzik, hanem az, hogy körülöttem szétverték a társadalmat, a kis közösségeket. Eláraszt a kultúrszemét és nincs időm semmire. Miután 30 éves voltam az ún. rendszerváltoztatáskor, még szép, hogy nem csúsztam le azonnal (több különböző szakmával, egyetemi végzettséggel és több idegen nyelvvel). Csak sokkal többet kellett dolgoznom. A bibi ott van, hogy nem tudok mit mondani a gyerekeimnek. "Dolgozz szorgalmasan, légy becsületes?" – baromság, hiszen akkor átverik, kihasználják, kiforgatják abból a kevésből is, amije van.
A Kádár-rendszer valóban szolidárisabb volt, ráadásul még erkölcsösebb is. És volt időm és lehetőségem értelmes filmeket nézni a moziban, meg értelmes könyvekről beszélgetni a klubban.
Ebből a szempontból a helyzet valóban rosszabb lett.