Kémek a könyvtárban
2012. augusztus 28., 14:44
Ossza meg!
facebook
iwiw
Szőnyei Tamás monumentális munkájából, a Titkos írásból (Noran Könyvesház) az sejlik ki, hogy íróból is kétféle volt, olyan, aki megfigyeltek és olyan, aki megfigyelt. (Illetve létezett olyan is, aki mindkét csoport tagjának mondhatta magát.) Szőnyei nem lankadó szorgalommal kutatja a titkosszolgálati múlt nyomait - ez a könyve is segít megérteni valamit egy totális hatalomra törekvő rezsim gondolkodásából.
Hasznos ismeret lehet ez. Nyilván azok az írók, költők, publicisták, szerkesztők, műfordítók, akik csupán élni akartak elemi jogaikkal: gondolkozni, beszélgetni, írni, publikálni, a rendszer logikájából következően gyanúsak voltak. Jelentéseket kellett róluk gyűjtenie az erre szakosodott intézménynek. "Szerencsére" mindig akadtak lelkes együttműködők. Szőnyei persze arra is figyelmeztet, közel sem biztos, hogy az ügynökök mindig a valóságot írták, de a gondolkodásmód, a működés mechanizmusa így is nagyszerűen követhető. Szőnyei igen alaposan dolgozik, óvatosan nyúl ehhez a kényes témához. Nem keresi feleslegesen a szenzációt. De ha kell, leleplezi, ki van az álnév mögött, ha kell, igazságot szolgáltat annak, akit aljas érdekből megvádoltak.
Az igazság (egy része) úgyis előkerül. Tessék vigyázni. A huszadik század második felének irodalmi életéről ezentúl csak úgy lehet érdemben beszélni, ha előtte elolvassuk Szőnyei izgalmas könyvét.
Dési János /
Együttműködő partnerünk
