Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Hatás a hatás kedvéért

Népszava|2012. szept 15. 08:55
[A+ A-]
Kétely volt kétely hátán, amikor csaknem a világhírűvé vált Bob Fosse film magyarországi premierjével egy időben Szinetár Miklós az Ódry Színpadon vizsgaelőadásként bemutatta a Kabarét. Mindenki azt gondolta, hogy ez tébolyult bukta lesz, még csak a halvány árnyéka sem lesz előállítható annak a ritka elementáris, megrázó, és mégis fölöttébb szórakoztató élménynek, amit a film nyújtott.

Aztán, amikor az Ódry Színpadra egy meleg napon, a nézőtér minden talpalatnyi helyére annyian bezsúfolódtunk, hogy már úgy összepréselve álltunk, mint a 6-os villamoson csúcsforgalomban, hamar leesett az állunk. Kiderült, hogy azokra a már 1976-ban is igencsak lepukkant deszkákra nagyon is illik a Kabaré, ami nem fényes lokálban, hanem lebujban játszódik. Ezt azóta többször félreértették azok, akik csillogó, üres revüt akartak faragni belőle. A főiskolások produkciójában szertelen lázadás, eszelős hevület, világfájdalommal vegyes tenni akarás, és jókora tehetség volt, ettől adták elő olyan elsöprő erővel. Bebizonyosodott, hogy a darab egyenrangú a filmmel, sőt az öreg zsidó gyümölcsárus, Schultz, és a szobáit kiadó idős Schneider kisasszony közti szerelmi szál csaknem olyan hangsúlyos benne, mint a két fiatal a vészterhes idők miatt kényszerűen rövid kapcsolata.

Azóta a Kabarét számtalanszor bemutatták nálunk, Szinetár is hamarosan megrendezte a Fővárosi Operettszínházban, de később ment a másik zenés "szomszédvárban", a Madách Színházban is. Mindegyiknek voltak értékei, de egyik sem volt olyan meghatározó élmény, mint a magyarországi ősbemutató.
A Békéscsabai Jókai Színházban, ahonnan most a Tháliába, a Vidéki Színházak Találkozójára egy Kabaré előadás érkezett, meglehetősen emlékezetes produkció volt húsz éve Kander-Ebb- Masteroff legendás musicaljéből.

Tasnádi Márton rendezte, és Sallyt, az ellenállhatatlan, lefegyverzően szeszélyes énekesnőt Réti Andrea adta, akire itthon alig emlékeznek, mert már akkor is Németországban élt, amikor sebtében, valakit próbák alatt leváltva, meghívták erre a szerepre. Kis csitri és mágnesként vonzó nő tudott lenni egyszerre. Jól énekelt, táncolt, és bombasztikus, fanyar humora volt. Fülledt erotikájú, rakoncátlanul rossz nő, aki rögtön mindenkit a bűvkörébe von. Ehelyett most Lapis Erika, tán rendezői instrukció szerint is, olyan szabályos szépségnek mutatkozik, mint egy tökéletes testű revü girl, akinek nagyítóval sem lehet kifogást találni a testén. Nincs kellő kiszámíthatatlanság, különösség benne, inkább egy nagy nő, máris sztár áll előttünk, - a Chicago című musicalben például egészen jó lenne -, így azonban vérszegényebb a történet. És nincs kellő fenyegetettség, veszélyérzet sem, pedig az éledő Harmadik Birodalomban vagyunk, az emberek lényegében kitörésre készülő vulkán tetején járják akár a haláltáncukat.

Mégsem szorul egyszer sem össze a gyomrom, ahogy például a Centrál Színházban Bozsik Yvette által rendezett Kabaré nézése közben többször is megtörtént. De az sok tekintetben olyan, mint az artikulálatlan, vagyis felsebző segélykiáltás. Szűcs Gábor rendező viszont valószínűleg nem akarja, hogy fájjon, ami a színpadon történik, miközben bedob mindent, ami a hatás érdekében kell. De dekoratív elem lesz még a nagy horogkeresztből is, amit behoznak, ahogy a felcsapó lángok sem hatnak úgy, hogy köpni, nyelni ne tudjak, látványelemek, amik fokozzák a hatást. Valami hasonlót éreztem már a békéscsabaiak Monte Cristo grófja előadása esetében is.

Miközben a Csörte című produkciójukban megvan az a mostani társadalmi helyzetre való érzékenység, amiről a Kabaréval nagyon is lehetett volna beszélni. Gulyás Attila izgő-mozgó, mindenütt feltűnő konferansziéja sok tekintetben mégis meggyőző alakítás, de ő sem válik lidércesen sátánivá. A legjobban Katkó Ferenc tetszett Schultz úrként, aki bár jóval fiatalabb, mint amit a szerep igényelne, nagyon is érzékeltetni tudja ennek az embernek azt a naiv, szeretetre vágyó jóindulatát, amivel azt gondolja, hogy majd elül a vihar. Kovács Edit Schneider kisasszonyként megmutatja, hogy nem rossz színésznő, de annyira kínosan hamisan énekel, hogy felelőtlenség zenés szerepet ráosztani. Nem lehet ilyen helyzetbe hozni sem őt, sem a közönséget. Ha pedig Sally szerelmét, Cliffet, a már ősz Vasvári Csabával akarják játszatni, ki kellene találni, hogy miért nem fiatalember alakítja, annyira ambíció nélküli író például, hogy ebben a korban még csak az első könyvénél tart?

A publikum vastapssal honorálta a hatásos, de kevéssé jó produkciót.
Vastaps és teltház volt a Szolnoki Szigligeti Színház Félrelépni tilos! című előadása után is szintén a Tháliában. Marc Camoletti biztos kézzel írt se füle, se farka, se tartalma jellegű mulattató bohóságokat, melyekben a legtöbben félrelépnek, hazudnak, rohangásznak, és ez ügyes színészekkel, működőképes rendezésben nevettető. Ehhez minden adott a szolnoki teátrumban. Tavaly úgy éreztem, hogy az Üvegcipő előadásával, amiből a Molnár Ferenc igényelte fantáziadúsan bravúros elegancia helyett, népszínműves harsányság lett, nem ugrották át a lécet.

Most viszont szintén Kiss József rendezésében, a darabválasztással nem ígérnek többet, mint amit nyújtanak. Öt színész jól szervezetten nyargalászik, és poénokat sorjáztat. Schell Ádám a ház ura, aki csalni akarja a feleségét, Radó Denise a felesége, aki csalni akarja a férjét. Mindketten azt hazudják a másiknak, hogy elutaznak pár napra, a szobalányt is elküldik, aztán hazahozzák a szeretőt. Ebből aztán lesz kalamajka, a szintén maradó szobalány hajmeresztő ügyességén múlik, hogy ne találkozzanak. Kertész Marcella, mint egy bűvésszel, zsonglőrrel vegyített közlekedési rendőr taktikázik rafinált, a helyzetből hasznot húzó szobalányként. Barabás Botond és Molnár Nikolett rikítóan röhögtető színekbe öltöztetett szereplők, és harsány színekkel is játszanak. Ennyi az egész. Nem akar többnek látszani, mint ami, és ez működik. Az persze kérdés, hogy az éves mustrából egy színház miért ezzel vendégszerepel Pesten. De legalább ez a darab nem is szól semmi másról, mint a magabiztos hatáskeltésről.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz .