Zuhanás után
2012. szeptember 20., 06:20
Ossza meg!
facebook
iwiw
Amikor megjelenik egy eredményhirdető lista - legyen az tanulmányi verseny, országok futball-sorrendje, avagy éppen a nemzetközi versenyképességet mutató helyezés -, persze, hogy mindenki először a saját helyét keresi benne. Szép öröm, hogy a mostani Olimpián az első tízben lehettünk az éremtáblázatban - és roppantul lehangoló, hogy a hatvanadik helyre csúsztunk a Világgazdasági Fórum (WEF) idei értékelésében. Különösen fájó, hogy ezáltal az egy évvel ezelőttihez képest tizenkét (12!) hellyel lejjebbre kerültünk! Egy eredmény-sorrendben a változás a pillanatnyi helyezésnél többet is számít, és nyilvánvalóan nem mindegy, hogy ez a változás milyen irányba mutat.
Hát bizony, 144 ország között a 60. helyen állni nem túl dicsőséges eredmény. Nemzetgazdasági Minisztériumunk azonban elégedett, de hiszen hozzászokhattunk, ők csak győzelmi jelentéseket ismernek, folyton folyvást a szép jövő reményeivel kecsegtetve. Mint kommünikéjükben írják: "az eddig végrehajtott reformok eredményei a következő években lesznek igazán érezhetőek, és amikorra a reformok beérnek, a pénzügyi konszolidáció mellett a növekedés is megmutatkozik majd". Ha csak úgy nem. Majd holnap vagy holnapután vagy azután... Ámbár, az igazságot (igencsak nehézkes fogalmazással eltakarva) kénytelen-kelletlenül mégis bevallják: "a makrogazdasági környezet (WEF rangsorban statisztikai adatok alapján kalkulált) javulása ellenére a rangsor véleményalapú - vállalatvezetők megkérdezésén alapuló -indikátorai esetében Magyarország relatív pozíciója nem javult". Magyarul: a gazdasági szféra véleménye, a WEF értékelésének egyik sarkalatos komponense bizony elmarasztaló volt, erősen rontva versenyképességi megítélésünket.
Nem meglepők a vállalati vezetők megállapításai. Magyarországon jelenleg a jogbiztonság megingott, a visszamenőleges törvénykezés, az egyeztetések nélküli egyéni képviselői indítványok alapján percek alatt összetákolt és tüstént megszavazott, nem kis hányadukban igencsak kurta életű, mert rögvest módosított, foltozgatott törvények, a különleges adók terhei, az ingatag deviza-átváltási arányok nem teszik vonzóvá a versenyképesség egyik meghatározó pillérét jelentő befektetéseket. Ehhez járul a növekvő mértékű korrupció, amit persze nehéz bizonyítani, de a megkérdezett gazdasági vezetők véleménye erről tanúskodik. További tényező a távolmaradásra a bürokrácia, a megbízhatatlan és hosszadalmas ügykezelés -- az építési tervek engedélyeztetésétől kezdve a pályázatok elbírálásáig és az elvégzett munkák után a számlák kifizetéséig.
1979, az első jelentés kiadása óta a WEF szakemberei igen összetett és egymással összefüggő paraméter-rendszer szerint alakítják ki az éves jelentéseket. A mostani szomorú helyezésünk kapcsán itt csak néhány komponensre térek ki. Az egyik az innováció, a technikai megújítás, amely lényegesen több, mint a tudományos kutatás, ám anélkül nem létezhet. Örök mostohagyerek a rendszerváltás óta. Állandó ígéretek a kormányzatoktól, hogy majd..., majd megnövelik a nemzeti termékhez (GDP) viszonyított arányát, majd elérik, hogy emelkedjék a vállalatok részvételének mértéke. No jó, most, hogy csökken a GDP, az innovációs ráfordítás aránya rögtön nagyobb lesz, mert ha egy törtben a nevező csökken, megnő ugye, a tört értéke. Szép kis öröm... Márpedig innováció, állandó megújítás nélkül nem állíthatók elő profittal eladható termékek, tehát a versenyképesség csökken. Külön hátrányunk, hogy a rendelkezésre álló pénzeket is roppantul bürokratikusan kezelik, nemcsak a pályázatok kiírásában (tavaly és idén lényegében nem is írtak ki pályázatokat), hanem a lélektelen, elhúzódó ügykezeléssel is. Az elnyert pályázatok szerződéskötése rendkívül hosszadalmas, nehézkes, az elutasításokat érdemben nem indokolják. De még rosszabb a helyzet az elvégzett munkák után, amiknek költségeit a vállalkozónak kell állnia. Az esetek többségében hónapokig nem fizetik ki a számlákat, többnyire indokolás nélkül.
A versenyképesség másik alapvető pillére a képzett munkaerő rendelkezésre állása. Az oktatásügy jelenlegi helyzete és még inkább a kilátásai aligha biztatnak azzal, hogy előbbre fogunk lépni a WEF listáján. A fejetlen, kiérleletlen szervezeti átalakítások az iskolarendszerben, a nem tehetős családok gyermekeinek elzárása a továbbtanulás elől hatalmas veszteséggel fog járni országunk számára. Nem részletezem, erre nálam értőbb pedagógiai szakemberek sora figyelmeztet már.
A versenyképesség meghatározó összetevője az infrastruktúra. Közlekedési hálózatunk, főleg a vasút leromlott állapota fenyegető komponens, bár az előző kormányok alatt kiépített autópálya-hálózat némileg javít ezen. Az alapvető tényezőnek számító energetikában vészjósló árnyék felettünk szénerőműveink elaggott állapota, nemkülönben az átviteli villamos hálózatunk sürgető megújításának és bővítésének követelménye.
Csak néhány tényezőt ragadtam ki a világversenyben helyünket meghatározó tényezők közül. Kevés remény látszik, hogy a lista mostani helyéről hamarosan feljebb jussunk. Márpedig feljebb kapaszkodni -- mondjuk tizenkét lépcsővel -- lényegesen nehezebb és lassúbb folyamat, mint ahogyan lezuhantunk most ugyanennyit.
Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök /
Együttműködő partnerünk
