Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Bűvészinasok

Népszava|2012. szept 22. 08:31
[A+ A-]
Akik a kalapból nyuszi helyett leépülő gazdaságot, az elitnek tíz- és százmilliókat, a szegénynek nyomort, mindnyájunknak lepusztult jogállamot és erősödő rasszizmust "varázsoltak" elő. Civilizált, gondolkodó ember számára aggasztó a kép, amit látunk. Ám százezrek rajonganak értük. Azok is, akik ma kevesebb pénzből, nehezen élnek. Könnyen elhiszik, hogy gondjaikat nem a gazdagok érdekeit szolgáló kétbalkezes kormány, hanem "az idegenek": a cigányok, a zsidók, a kommunisták okozzák. Aki este éhesen fekszik le, annak a jogállam eszméje távolabb van, mint a hold. Nem nagy öröm újra és újra szembesülni azzal, hogy a tájékozatlan nép körében a hit, a gonosz tévhit is milyen nagy erő. Az elmúlt húsz év kormányai mit tettek azért, hogy mérséklődjön a nyomor, népünk tájékozottabb, okosabb, legyen? Semmit.

Az ember olvas. Napról-napra, hétről-hétre növekvő aggodalommal. A hatalom döntéseiben a józan ész nyomát se találjuk. Az még csak érthető, hogy harcolnak, könnyebb, mint gondolkozni. Ám ott tartunk, hogy a miniszterelnök megfontolt, okos, szerény kormányzás helyett a "Jó Isten" segítségére vár. És ha a Jó Isten úgy gondolja, hogy José Barroso és a Nemzetközi Valutaalap fontosabb, mint egész Magyarország, akkor mi lesz? Isten az ürügy a diktatúrához? "Ha a hit vezet, vakon megyünk" - írta a 18. században egy amerikai. Ma itt, a magyar ugaron látjuk csak, milyen igaza volt. Műkedvelők ötletelése mellett vakon hajókázunk.

Olvasom kis hazám egyik minisztériumának közleményét: "A Gyurcsány- és Bajnai-kormányok házi kutatóintézete, akik cinkostársként fedezték az ország végletes eladósodásához vezető szocialista költségvetési trükköket..." Ha tudnák, hogy a "kommunisták" idején is volt Gazdaságkutató Intézet, jóízűt kommunistázhattak volna. A "házi kutatóintézet" Vértes András Gazdaságkutató Intézete. Úgy lett "házi", sőt "cinkos", hogy bemutatta a bérek alakulását és ez a magas minisztériumnak nem tetszett. Így lettek "a végletes eladósodás ... cinkosává". A hatalom nem - még egy ilyen kis hatalom sem - tűri a bírálatot. Ők a Tévedhetetlenek. Az Új Osztály. "Végletes" eladósodásról szónokolnak, pedig a miénk nem éri el Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország mértékét, nagyjából Franciaország és Németország eladósodásához hasonló. A stílusukról ("cinkostárs", "trükkök") annyit, hogy civilizált európai kormány nem "cinkosozik".

A hatalom régen, a Rákosi Mátyásról elnevezett korban sem szerette a tényeket, nem tűrte a kritikát. Ám az akkor egy véres háború után levert, lerombolt, kifosztott, kivérzett, meghasonlott országban sokkal nehezebb korszak volt. Személyesen Gerő Ernő, a Népgazdasági Tanács elnöke, Rákosi után a második ember utasította el a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentését, miszerint 1952-ben a reálbér húsz százalékkal csökkent. (Miért ne csökkent volna, az 1951-es "ár- és bérrendezésnek" ez volt a ki nem mondott célja.) Gerő Ernő is a bérekre volt érzékeny, ám van egy nagy különbség a javára: művelt ember volt. Nem cinkosságról, nem trükkökről beszélt, statisztikai adatokról kérdezett. Péter György, a KSH elnöke megvédte az adatainkat. Emlékezetünk frissítésére: az idézett kor végén '56 októbere jött. A mai helyzet kockázatosabb, nincs megszálló fegyveres erő az országban, hogy szükség esetén rendet tegyen.





Ha a "végletes eladósodással" csak a minisztérium vádolná az előző kormányokat, legyintenénk rá. Bürokraták. Magas fizetésüket ilyen szövegekért is kapják. Ám van egy Selmeczi Gabriella nevű fideszes képviselő, "kedvenc szenátorunk", aki azzal vádolta az előző szocialista-liberális kormányokat: "Ha nem vezették volna a csőd szélére az országot, mi magyarok most nyugodtan nézhetnénk szembe Európa gazdasági válságával." Ellenzékben bárki mondhat, írhat bármit, ami az eszébe jut. A baj az, hogy máig nem vették észre: ma a kormánypártból mondanak ilyen vadakat. Mindezt nem lehet szó nélkül hagyni. Mert egy idő után azt képzelik, bármit mondhatnak, mindent megtehetnek. A "végletes eladósodás" és a "csőd szélére vezetett ország" miatt vádolni az előző kormányokat, ez a szabadjára eresztett "nemzeti-konzervatív" fantázia, gátlástalan nagyotmondás. Köze nincs a valósághoz, kampányszövegnek is gyenge.

Abban az országban, ahol félig sem művelt akarnokok történelem helyett vallásos legendákat terjesztenek, ahol a nép tájékozott része sem ismeri a
múltat, a magyar történelmet, ott az igaz szó hiánycikk.
Mindezt személyes érintettségből sem hagyhatom szó nélkül, mert az elmúlt években többször írtam arról, hogy a Nemzeti Bank téves kamatpolitikája és a Fidesz ellenzékben több ezer milliárd forintjába került az országnak. Az MNB az "egekben" tartotta a jegybanki kamatot, ettől százmilliárdokkal nőtt a költségvetés hiánya. A magas kamat jól jött a befektetőknek, nőtt a forint iránti kereslet és - gyenge, sérülékeny gazdaságban, árfolyam-manipuláció hatására - "erős" lett a forint. Ez nekünk külföldön piacvesztést okozott, belföldön tisztességtelen előnyt biztosított az importnak. Magyar vállalatok sora ment tönkre, növelve a munkanélküliek számát. A Fidesz megbuktatta a reformokat. Az ésszerűnél kétszer-háromszor több önkormányzat igazgatja az országot. Régen el kellett volna kezdeni fokozatosan összevonni a helyi igazgatás központjait. Az egészségügy is reformra vár.

Mindez a jegybank Fidesz-miniszterből 2001-ben hirtelen-váratlan "függetlenné" vált elnöke, a monetáris tanács és az ellenzéki Fidesz közös műve volt. Lényegesen kevesebb lenne az adósságunk, ha a jegybank "a gazdaság válságos helyzetének megfelelő vagy ahhoz közel álló monetáris politikát folytat, az ellenzék pedig támogatja a kormány reformterveit". (CsA.: "A valóság erejével", 300-302. old.)
El kell ismerni, hogy egy olyan országban, ahol a köztársasági elnök, a jegybank, esetenként az alkotmánybíróság is a kormány ellen dolgozott, lehetetlen volt jól kormányozni. Balközép kormánynak soha nem volt az európai polgári demokráciákban használatos fogalmak szerint működő, felelős ellenzéke. Ennek a gazdaság, végső soron az annyit emlegetett magyar nép látta, látja kárát.

Az egymással is veszekedő szocialista-liberális kormány mindig ellenséges "keresztény-konzervatívokkal" nézett szembe. Emlékszünk Kövér László, Orbán Viktor, Torgyán József és mások meggondolatlan, ellenséges szövegeire. Évek múlva frakcióvezetőjük üres padsorok előtt rikácsolt a parlamentben. Az egykori ellenzék hatalomra jutott képviselői ma jobb, ha hallgatnak. Ellenzékben a "minél rosszabb, annál jobb" jegyében dolgozni messze van üres, hazafias szólamaiktól. Ezzel a szocialista-liberális kormány nyolc éven át nem tudott mit kezdeni. Mert rendkívüli helyzetben - ha egyáltalán keresték - nem találták meg a legegyszerűbb ellenlépést sem: civilizált országokhoz hasonlóan le lehet mondani.

És ma, az új hatalom két éves kormányzása okozta kár? Egykulcsos adójuk évi hat-hétszáz milliárddal növelte a költségvetés hiányát. Ez két év alatt összesen közel ezerötszáz milliárd forint. A tehetősek és a gazdagok - köztük az országgyűlési képviselők is - évente több milliót keresnek ezen az egykulcsos adón, ezért szeretik annyira. Hiába nevezik "arányosnak", civilizált országban nincs ilyen adó. Mert arra szolgál, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek. Mert bevallottan a szegényeket sújtja. Mert ellenkezik a józan ésszel és a szolidaritással. Igen. Jobb helyeken ilyen is van. A nemzetközi valutaalap (IMF) "kipaterolása" (stílus?) is belekerült úgy két-háromszáz milliárd forintba. IMF-hitelből hónapok óta lényegesen olcsóbban finanszírozhatnánk magunkat. Az új hatalom "szabadságharcának" kétéves mérlege közel kétezer milliárd forint kár, ami hiányzik a költségvetésből. És ki fizeti alkalmatlanságuk számláját? A félrevezetett, szegény nép.

Már rég ki kellett volna pontosan számolni, mennyi az a kár, amit a Fidesz ellenzékben, a Nemzeti Bankkal együtt hat év alatt, és önállóan két év alatt okozott. Több, mint érthető, hogy az eladósodás okait vizsgáló bizottság ezzel nem óhajtott foglalkozni. El voltak foglalva Gyurcsány Ferenccel és az el sem indult Sukoróval. A szakmai gyengeségből (politikai indítékból?) okozott kár nélkül államadósságunk közelebb lehetne az Unió által elvárt mértékhez. Lobogtathatják ma a nemzeti színeket, ellenzékben, sőt hatalmon is a hazájuk, a népük ellen dolgoztak-dolgoznak. Ezzel is el kell egyszer számolniuk. Ma a miniszterelnök - miközben a nyugdíjakért aggódik - a gazdagok bankszámláját hizlalja. Ez az igazi "pávatánc".

"Európa gazdasági válságát" már csak azért sem nézhetjük nyugodtan, mert ma egy bizonytalan felkészültségű csapat vezeti az országot. Akik máig nem vették észre, hogy szó sincs "Európa" gazdasági válságáról. Dánia, az Egyesült Királyság, Norvégia, Svájc, Svédország ésszerűen működő európai országok. Közülük Norvégia és Svájc - két gazdag ország - nem tagja az Európai Uniónak, a másik három benne van az Unióban, ám nem tagja az eurózónának. Mert ők gondolkodnak. Nálunk meg üres dogmákba ragadt, önjelölt "szakértők" sürgetik a belépést az eurózónába. Ahol most éppen elég nagy válság van. Pedig biztosan olvasnak újságot. Tudják, hogy az eurózóna déli, fejletlenebb országai: Görögország, Portugália, Spanyolország megszorításokkal igyekeznek kijutni a válságból. Időbe telik, míg a "szakértők" észreveszik, hogy a válság a közös valuta, az euró válsága, ami nem egyenlő Európával és nem lehet "költsenek kevesebbet" jellegű ráolvasással megoldani.

Nyugat-Európában már sokan látják, ám egyelőre nem akarják bevallani, hogy az eurózóna politikai döntés eredménye volt. Többen és egyre hangosabban mondják, hogy így, ebben az összetételben nagyon sokba kerül fenntartani. A franciák kormányt váltottak. Ha a német választó megunja, hogy Európa déli - főként a számukra túl "erős" euró miatt - csődbe ment, vagy csődközeli helyzetbe került országait a német adófizetők pénzéből tartják életben, ha a német kancellár a következő választáson megbukik, más lesz az irányadó gazdaságpolitika az eurózónában. Ez azonban legyen a "nagyfiúk" gondja.

Nekünk az egykulcsos adó gerjesztette magyar gazdasági válsággal, a fél ország nyomorával, ezzel a furcsa, lepusztított jogállammal, a rasszizmus vészes terjedésével kellene foglalkoznunk. Mielőtt valaki az európai bíróság elé terjeszti az 1947-ben aláírt párizsi békeszerződés szövegét. Ami kifejezetten megtiltja a náci, vagy ilyen jellegű szervezkedéseket. Nem kell mellébeszélni. Pávatánc helyett azonnal abba kell hagyni ezt az értelmetlen szabadságharcot. Nem kell létező, vagy nem létező IMF-levelekre mutogatni. Mindez legfeljebb hangulatkeltésre jó, nem lesz tőle egészséges gazdaság, bizakodó társadalom.

Mi lesz, ha Brüsszelben megunják a mi egypárti, "szabadságharcos" furcsa, keleti "demokráciánkat"? Kardcsörtetés helyett gondolkozni kellene. Nem jó, ha egy egér oroszlánnak képzeli magát. A kormány politikusaitól tudjuk, hogy a "nyugat" elmerült a gazdasági válságban, és az Unió Orbántól és Matolcsytól tanulja a gazdaságpolitikát. Amig ezt Brüsszelben is észreveszik, amíg hitelt akarunk (ha akarunk) a valutaalaptól, hozzájuk kell igazodnunk. Ha van jobb stratégia, másutt több és olcsóbb a pénz, ha ezután Azerbajdzsánnal fogunk együtt dübörögni, megszokjuk. Ám legyenek nagyon óvatosak. Tartok tőle, hogy a NATO nem lesz boldog, ha az Európai Unió egy keleti tagjánál iszlám országok befolyása érvényesül.
A 2002 és 2008 között elszenvedett károkról néhány hónappal ezelőtt a Népszavában írtam ("Segítek", Népszava, 2011.12.10.). Nem tartották fontosnak. Így ma bárki írhat, mondhat olyanokat, hogy az előző szocialista-liberális kormányok vitték válságba a magyar gazdaságot. Sokat hibáztak, ez tény. Nem ártatlan bárányok abban, ami ma van. Ám ha összevetjük mindazzal, amiről írtam, szerepük a válságban elhanyagolható.

Nyakunkon az eurózóna válsága, amire ez a műkedvelő magyar hatalom jócskán ráerősített. Mint jégveréskor az egyszeri gazda, aki husánggal esett neki a maradék vetésnek, majd felnézett az égre: lássuk Uram, mire megyünk ketten.

Lájkoljon minket a Facebook-on is!