Műszereket beültetni az emberi testbe
A Telep valami más. A Telep nem az, amihez hozzászokott a magyar irodalom. A Telep nem irodalmi csoportosulás, nem antológia, nem felolvasókör, nem nemzedéki lobbi, nem bulicsapat, nem generációs nosztalgiaközpont stb. A Telep egy blog? ? írja a Telep-antológia kivezetőjében az idősebb költőtárs, Borbély Szilárd.
2009. Október 03., 06:49
Ossza meg!
facebook
iwiw
Mert a Telep valójában költészeti terep, tizenegy költő társulása. A Költő Bt. 2005. december 13-án alakult meg, mikor Krusovszky Dénes meghívta néhány társát, hogy írnának közösen egy költészeti blogra. A blog igen sikeres lett, később kemény vitákat váltott ki, hiszen egy csoport egyszerre fűz össze (egyeseket) és zár ki (másokat).
A Telep-antológia ebből a blogból könyvesedett ki, tizenegy költő műveit adják közre benne. Bajtai András, Deres Kornélia, Dunajcsik Mátyás, Ijjas Tamás, Krusovszky Dénes, Nemes Z. Márió, Pálffy András Gergely, Pollágh Péter, Sirokai Mátyás, Sopotnik Zoltán és Szabó Marcell mutatkoznak be benne. Illetve mutatkoznának, ha már ez régebben nem történt volna meg, hisz legtöbbjük már rendelkezik saját kötettel, Dunajcsik Mátyás Repülési kézikönyv című könyvével már Bródy-díjat is nyert, Ijjas Tamás a ?Fejedelmi többes?, Krusovszky Dénes pedig az ?Elromlani milyen? kötetével az irodalmi sikerlista első tíz helyezettje között foglalt helyet.
Az antológia tehát nem ismeretlen költőket emel az ismertség csinos fényébe, nem bemutatja a díszes közönség előtt a most egybegyűlteket és megjelenteket, inkább a kötetegészt akarja együtt olvastatni, műveket, melyek sok tekintetben felerősítik egymást, sűrű titokzatosságuk, rejtélyes visszafogottságuk együtt hangzik fel a legerősebben.
?Ilyen vidám is lehet ez a késő őszi / alvadás, látod, / a nehéz neonfény, / az oszlásnak indult mondatok az avarban. // Ha például elkezdeném követni / a vezetékeket a falban, vajon kijutnék-e innen? / És várnának-e egy kis / ligetben felállított asztal körül / a város vezetői, hogy megjutalmazzanak, / vagy még szerencsésebb esetben, / hogy nyilvánosan megszégyenítsenek?? ? olvashatjuk Krusovszky Dénes egy versében. Megfoghatatlan titok, bomló mondatok, mintha ez lenne a kötet fő szervezője is.
Ahogy például a költőket ?Futó? és a ?Cigarettás? verseikről ismerjük, Pollágh Péter jegyzi a cigarettás (Sem megerősíteni, / sem megcáfolni / nem tudták még az arcát.?), Sopotnik Zoltán pedig a futó-verseket (?Kihordják a tóhoz a bútorokat. / Öreg házaspár, tele fájdalommal. / Látszólag öreg. Látszik az arcukon / az utolsó esély.?) Valamiféle kevés jelentőséggel bíró dolog válik jelentőssé, megfoghatóvá, különössé e költészetekben.
De ez nem jelenti azt, hogy ez a tizenegy költő ugyanúgy írna. Aligha fogjuk összetéveszteni mondjuk Deres Kornélia verseit Bajtai Andráséval vagy Sirokai Mátyáséval, Pálffy András Gergelyét Nemes Z. Márió vagy Szabó Marcell soraival. Inkább arról van szó, hogy e nagyon is különböző költészeti pályák képesek találkozni egymással, képesek párbeszédbe elegyedni egymással, egyes versek képesek megszólítani a másik költő egyes verseit, tehát valóban tudnak együttműködni és együtt működni.
Szegő János szép előszavában így ajánlja a könyvet: ?A Telep költői finommechanikai módszerekkel dolgoznak: az élőt és az élettelent, a testet és a gépet úgy kombinálják, ahogyan műszereket szokás beültetni az emberi testbe. Nem a szép embertelenség paradigmája ez, inkább fordítva: embertelen szépség árad a versekből.?
?Embertelen szépség?, apolitikusság, ?89 utáni lét. Beleszületve a szabad kopár semmibe.
Talán a telepes költők húsz év múlva már hátat fordítanak egymásnak. Összevesztek, fújnak egymásra, kiből bankár lett, kiből utazó ügynök, ki megmarad költőnek. Ki megcsinálja, amit ebben a kötetben a soraival ígért, ki abbahagyja, elfelejti, már arra sem emlékszik majd, miért kezdett bele. (?Akar egy kis időt magának. Ami bántja, cetlikre írja. / Hogy később ne kelljen elfelejteni.?) Ez a kötet viszont most már megmarad tőlük. Emléknyomuk lesz. És emléke lesz egy erős társulásnak, mert ez a kötet sokak erőteljes alkotása. Nemcsak a költőké, az elő- és utószó írójáé. A könyvtárgy maga is nagyon szép, az Máthé Hangát dicséri.
Ambrus Judit /
