Elérkezett a szembenézés ideje
Az 53. Velencei Biennále épp százesztendős magyar pavilonjában Forgács Péter Col Tempo ? A W. projekt című kiállítása lesz látható június 4-től. Egy osztrák antropológus a náci fajbiológiát szolgáló felmérésének anyagából áll össze a Velencében november 22-ig nyitva álló tárlat, s utána várhatóan a Műcsarnokban is megtekinthető lesz. A magyar szereplést 54 millió forinttal támogatta a kulturális tárca, Forgács projektjét pályázaton választották ki.
2009. Május 15., 07:35
Ossza meg!
facebook
iwiw
Többtucatnyi emberi arc. Férfiak, nők, fiatalok, öregek, rongyos ruhájúak, rosszul tápláltak, de vannak náci egyenruhában feszítők, stüszi kalapot viselő osztrák parasztok is. Van, aki mosolyog. Néhány másodperces felvételek, melyeken lassan elforgatják a fejüket az alanyok, balról jobbra. Ennyi az egész. Meg több tízezer rendőrségi típusú fotó: jobb profil, bal profil és szembenézet.
?Az emberi arcra épül Forgács Péter filmrendező, képzőművész projektje? ? mondta Rényi András kurátor. Annak a tekintetnek a természetét vizsgálja, amellyel felmérjük, azonosítjuk, megértjük egymást. S amellyel gyakran gyanakvóan méregetjük egymást, s akár rasszjegyeket kutatva döntjük el, hogy félnünk kell-e a másiktól vagy nem. Ezzel a borzalommal, mellyel ma is szembesülünk. ?Borzalom?? ? veszi át a kurátortól a szót a tőle megszokott pateizmussal Forgács Péter. ?Inkább életösztönről van szó, hiszen a másik arcáról olvasta le már az ősember is, hogy baráttal vagy ellenséggel találkozott-e??
A kiállításon lévő arcok története helyezi mélyebb kontextusba a beszélgetést. Dr. Wastl osztrák antropológus több tízezer fotót, filmfelvételt és gipszmaszkot jelentő hatalmas gyűjteményét a kilencvenes években találták meg a bécsi Természettudományi Múzeumban. A felmérést elsősorban hadifoglyokon végezte a tudós, de az osztrák parasztok, német tisztek is a gép elé ültek. Wastl azért készített töménytelen mennyiségű emberi arcról képet, hogy tipizálni tudja majd a különböző rasszok jellegzetességeit. Ezt az anyagot adták Forgács Péter kezébe, hogy kiállítást rendezzen a múzeum számára. Amely végül nem jött létre, de a művész elkezdett foglalkozni a témával, portréfilmet készített Gershon Evansszel, akinek arcáról 16 éves korában vettek gipszmintát: megrázó erejű kép, ahogy az idős ember kezében tartja egykori ?arcát?.
Ám nem történeti kiállítást lát majd a néző júniusban Velencében. Hiszen ha történelmi tényekkel szembesülünk, hajlamosak vagyunk azokat ad acta tenni és átlépni rajta. Tudomásul venni. Forgács megdöbbenteni, szembesíteni akar. Nem válaszokkal, inkább kérdésekkel leszünk gazdagabbak, ha kilépünk a fekete dobozzá alakított magyar pavilonból ? mondja a kurátor.
Na de előbb lépjünk be! Persze még csak virtuálisan, hiszen az installációkat szállító kamiont csak tegnap indította útjára Gáspár Júlia, a Műcsarnok biennáleirodájának vezetője. Az első teremben Giorgione, a híres velencei festő La Vecchia című képe ihlette installáció fogadja a látogatót, a képen látható öregasszony papírtekercset tart, rajta írás: ?Col Tempo? ? mely az idő múlását jelenti. Ám a kiállítás nem erre az időre utal, inkább arra az időre, amit mások arcának szemlélésével töltünk ? mondja Rényi. A következő teremben aranyozott keretben lesznek láthatók a Wastl felméréséből származó képek. Ám csak később válik világossá, hogy nem fotókról van szó, hanem mozgóképekről: a képeken látható emberek ugyanis igen-igen lassan elfordítják a fejüket. A következő teremben az arcok nem ?műtárgyakként?, individuumokként, hanem egy óriási kivetítőn puzzle-ként mint megannyi kartotékadat jelennek meg. Máshol pedig gézfüggönyre vetítve szembesülünk velük, szinte testet öltenek, háromdimenzióssá válnak. Aztán pedig egyikük, egy szigorú, szőke férfi freskó méretűre nagyítva néz ránk, mint egy pogány mitológia germán istene. A férfi egyébként francia, minden egyes alanyról pontosan tudjuk a nevét, származását ? mondja a kurátor, és hozzáteszi ?, a projekt lényege, hogy ugyanazok az arcok más-más kontextusban tekintenek ránk, és mi magunk ? a különböző helyzetekben ? máshogy nézünk rájuk: kutatjuk személyiségüket, ha képkeretben, portréként néznek ránk, megint máshogy közelítünk hozzájuk, ha több száz apró kockán tárják elénk őket.
Wastl doktort a nácik melletti buzgólkodása következtében nyugdíjazták, de egyéb retorzió nem érte, még harminc évig járt be múzeumába elismert kutatóként. A kiállítás épp azért lesz döbbenetes, mert nem szól közvetlenül szenvedésről, gyilkosságról, holokausztról, hanem azt mutatja, hogyan lehet személytelenül, tudományos érdeklődéssel, iparszerű rutinnal előkészíteni a legnagyobb gaztetteket. És hogy hogyan nézünk szembe az áldozatokkal, a túlélőkkel, a múlttal.
Hamvay Péter /
