A problémákat nem összefüggéseiben akarják megoldani a törvényhozók
Oktatási szakemberek szerint mindegy, hogy milyen a közoktatás tagozódása. Ezért az a vita, amely Magyar Bálint újabb módosító indítványa körül lángolt fel, csak eltereli a figyelmet az oktatás lényegi gondjairól, a megoldás hiányáról. Különböző szempontokat figyelembevéve az általános iskola-gimnázium 8+4, 6+6, vagy 4+8-as formációjának is van előnye és hátránya. Arról azonban, hogy melyik szempont kerüljön előtérbe, csak komoly társadalmi vita után lenne szabad dönteni.
2009. Június 03., 05:19
Ossza meg!
facebook
iwiw
Ha 12 évfolyamos közoktatásban gondolkodunk, és abban, hogy egy modern társadalomban alapvető jog a felsőoktatásba bekerülni, teljesen mindegy, hogy a gyerekek milyen tagozódásban járnak általános- és középiskolába - véli a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) ügyvezető elnöke. Trencsényi László alapvetően veszélyesnek tartja, hogy a közoktatásról szóló vita "rossz gumicsontként", a belső tagozódás körül lángolt fel ismét. Attól tart, ezzel a "számháborúval" elterelhető a figyelem az oktatás lényegi gondjairól, a megoldás hiányáról. Emlékezetes, két szabad demokrata képviselő - Magyar Bálint és Sándor Klára - azt javasolja, módosítsák a közoktatási törvényt úgy, hogy a többcélú oktatási intézményekben az első hat évben ne legyenek tantárgyak, csupán képesség- és készségfejlesztés folyjon.
Az MPT ügyvezető elnöke azt mondja, a Nemzeti alaptanterv is 12 évfolyamra íródott, és a lényege, hogy a közoktatásban eljuthat-e minden gyerek arra a pontra, ami elősegíti a társadalom és az ő boldogulását is. A tagozódásra Trencsényi szerint épp a közoktatási törvény kínál egyfajta Kolumbusz-tojása megoldást, azzal, hiszen gyakorlatilag 6-szor 2 évre ad egy-egy képzési feladatot. Az elnök elárulta, a legjobbnak ugyan a 12 évfolyamos egységes (komprehenzív) iskolát tartja, amihez hozzá tartozik az általános művelődés - vagyis a művészeti nevelés, a könyvtár, a sport és a szabadidő szervezett foglalkozásai -, de belátja, hogy erre jelenleg sem az infrastruktúra nem alkalmas, sem a világ nem segíti a létrejöttét.
A nyolc osztályos gimnáziumot Trencsényi László már akkor nagy butaságnak tartotta, amikor annak "reneszánszát" Glatz Ferenc a rendszerváltást közvetlenül megelőző időben - "személyes marketingje" érdekében - forszírozta. Olyan csapdának tartja ugyanis, amiből ma sem tudunk kimászni, hiszen a társadalmi szegregáció alig burkolt eszközévé vált, miközben a szabadság-ethosz jegyében jött létre - úgymond "konzervatív forradalom" gyanánt. Fenntartásának lényegében az az alapja, hogy az elit távoltartsa a gyerekeit a társadalom peremvidékének gyermekeitől. Szerencsére lassan valamennyi fél megérti, ez az iskola a gyerekeket a gyerekkoruktól fosztja meg. Megszüntetni azonban nem lehet, mert szabadság-elvonással járó reformokat a Magyar Köztársaság elvei szerint nem lehet végrehajtani.
Trencsényi szerint organikus rendszerekbe állami eszközökkel, rendeletekkel nem lehet valódi hatékonyság igéretével beavatkozni, oktatást fejleszteni pedig csak kedvcsinálással, a tanárok, szülők, gyerekek, a helyi társadalom mind több csoportjának megnyerésével (egyezségével), tanárképzéssel, továbbképzéssel és összehangolt innovációval lehet. Úgy véli Magyar Bálint oktatási miniszterségének épp ez a tanulsága. S ha most az ő elképzelései alapján rendeleti beavatkozással ismét belenyúlnának az iskolai tagozódásba, az nem is egy, de legalább három "magyar gárdányi" ellenállást váltana ki. Ha pedig ehelyett versenyképes lenne a 8 osztályos általános iskola és a 4 osztályos gimnázium, a 8 osztályos gimnáziumok elől elfogyna a levegő.
A 6+6-os általános iskolát szép ideának tartja, de azt nem tudja elképzelni, hogy ilyet tanügyigazgatási beavatkozással létre lehetne hozni. Ez a formáció fejlődéslélektani szempontból lenne kedvezőbb a gyerekek számára a jelenleginél, mert a tanulással összefüggő képességek általában a 12 éves kor körül kristályosodnak ki, és nem 10 éves korra. Ezért minél tovább vesz részt egy gyerek az úgynevezett nem szakrendszerű oktatásban, annál jobban kiegyenlítődnek nála a "hozott" és a "tanult" képességek. Minél későbbi a szelekciójuk, társadalmilag annál nagyobb a lehetősége, hogy több tehetséges gyerek bukkanjon fel.
Millei Ilona /
