Bajnai New Yorkban
A Fehér Ház által készített protokollfényképen Barack Obama és felesége között áll a magyar miniszterelnök. Bajnai Gordon úgy mutat ezen a fotón, amilyennek nagyjából ránézésre ítélik. Turista benyomását kelti, aki éppen arra járt. A magyar miniszterelnökből hiányzik a profizmus, amivel Obama és felesége ugyanazzal a mosollyal képes volt az összes állam- és kormányfővel végigfényképezkedni. De beállása sokkal őszintébb és emberibb. Nincsenek benne sztárallűrök, a ?kisember? gesztusai ezek, aki megmaradt civilnek.
2009. Szeptember 29., 06:25
Ossza meg!
facebook
iwiw
Bajnaira sokan voltak kíváncsiak New Yorkban, annak ellenére, hogy első látásra nem tűnik fajsúlyos, izgalmas személyiségnek. Olyannak vélik, mint a fotón: kicsit elveszettnek, szürkének, jelentéktelennek. Magyarországon is ilyen érzetet keltett a legtöbbekben. Az lenne a profi, ha direkt mutatná magát ilyennek. Erre az írásra azonban kifejezetten az inspirált, hogy New Yorkban a figyelmesebbek azt állapították meg, ebben az emberben sokkal több van, mint amit a megjelenése sugall, sokkal több annál, mint aminek látszik. Ez azért érdekes, mert sokan úgy gondolják, hogy jelenleg másodvonalbeli miniszterelnöke van Magyarországnak. Ha nincs ló, jó a szamár is, akivel kibekkeli az MSZP a választási ciklust. New Yorkban sokan felfigyeltek arra, hogy ez csak a felületes szemlélőnek tűnhet így. Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, aki elődeit és riválisait is meghaladhatja. Talán az első olyan ember, akire szüksége van az országnak. Ezt észre kellene venni.
Bajnai nem karizmatikus személyiség a szónak abban az értelmében, ahogy azt a magyar politikában használják. Ennek köszönhetően nem osztja ketté az országot, ő nem gerjeszt ideológiai háborúkat. Legfeljebb őt támadják. Nem egy vezér, akit vakon kell követni, és aki hadba viszi híveit az ellenséggel szemben. Nem irritál senkit, nem teszi élethalál-küzdelemmé a politikát, szakmai kérdésnek tekinti azt. Azt a nyugalmat képes átmenetileg elhozni, amire ennek az országnak szüksége lenne. Az egyetlen komoly riválisa lehetne Orbánnak, mert nem ugyanolyan. Csak szakszerűen teszi a dolgát: neki fontosabb egy közgazdász-vándorgyűlés Zalakaroson, mint hogy mutogassa magát egy sablonos beszéddel az ENSZ-ben. Ezért hazajön egy nappal előbb.
Az egyetlen ember, aki nem akar miniszterelnök lenni, tehát az egyetlen, akit érdemes lenne miniszterelnöknek megválasztani. Bajnai Gordon elég okos ahhoz, hogy tudja: ha nem akar hatalmat, megvalósíthatja azt, amit szeretne. És elég tisztességesnek látszik ahhoz, hogy azt akarja, ami az ország érdeke. A magyar belpolitika hemzseg a politikai zseniktől, akik jobb helyeken egy önkormányzati képviselői választást is elbuknának, akkora stratégák. Miközben a jelentéktelennek, szürkének és súlytalan műkedvelőnek vélt Bajnai az egyetlen, aki viharok nélkül kormányozza a hajót abba az irányba, amerre kell. A halkszavúság mögött szilárd elvek állnak, az MSZP-vel szemben is kimondja, hogy a stabilizációs lépéseket akkor is végig kell vinni, ha az szavazatok elvesztésével jár. És ami a legkülönösebb, hogy ezt képes velük elfogadtatni. Már vannak olyan kormányzati lépések, amelyeket a Fidesz legalább hallgatólagosan támogat. A maga csendes módján megcsinálja azt, amit más politikusok nem mernek, nem akarnak, vagy amire nem képesek.
Bajnait Amerikában rendkívül jól fogadták. New Yorkban az a csoda esett meg, hogy elkötelezett jobboldaliak és Fidesz-szimpatizánsok elirigyelték a szocialistáktól. Hiányzott a magamutogatás, a radikális és bántó kiszólások, a megosztó beszéd. Nem szónokolt. Arról beszélt, amihez ért, ami a dolga, és azt hangsúlyozta, hogy annál nem is akar többet, mint hogy elvégezze, amire vállalkozott. A pénzvilág képviselői is nagyon elégedetten szóltak. Sokkal optimistábbak most Magyarország jövőjét illetően, mint korábban bármikor. Amitől félnek, hogy mi lesz a kormányváltás után.
Ami meglepő, hogy Bajnai egyáltalán nem úgy viselkedik, mint aki csak kihúzni szeretné a választásokig hátralevő időt. Nem a száz tyúklépéssel próbálja a kormányzás látszatát kelteni. Ez az ember kormányoz. Felismerte, hogy a magyar jövő szempontjából a legfontosabb a romák integrációja és a szélsőségekkel szembeni határozott fellépés. Ha meri azt a pozitív diszkriminációt elindítani, amivel az amerikaiak kezelték az afroamerikaiak problémáját, beírja nevét a történelembe. Ha eléri azt is, hogy pincérnácik ne csinálhassanak bohócot a rendőrökből, rövid időn belül rend lehet az országban. E tekintetben tanulhatott volna valamit Amerikában, ahol ezt nem tűrik, mert kikezdi az államhatalom tekintélyét.
A londoni bankok rendkívül jónak értékelik az eddigi stabilizációs politikát, a forint erős, New Yorkban pedig tudják, amit otthon nem, hogy a pénzügyi helyzet javulása előre jelzi a gazdasági élet, a megélhetés, az életszínvonal javulását. Mindezt olyan kiskanállal adagolva, hogy ne okozzon akkora sokkot, mint Bokros Lajos bajusza. Csendben 9-10 év pazarlását szünteti meg és hozza helyre. A Fidesz nem bánja, mert nekik teremt jobb helyzetet, és ha nem akar Orbán Viktor örökös helyére lépni, akkor élhet.
Amerikai magyarok felfigyeltek arra is, hogy Bajnai egyetlen embert idézett, a legnagyobb magyar politikai gondolkodót, Bibó Istvánt. Tudatosság van a szürkének látszó, csendben végrehajtott reformok mögött. Ha valaki figyelt arra, amit New Yorkban mondott, észrevehette, hogy itt egy átgondolt kormányzati stratégia van kibontakozóban, amivel már nem is tudjuk, mikor találkoztunk utoljára. Megértette, hogy az ország jó megítélése a bizalom alapja, és megpróbálja ezt a bizalmat visszaállítani. Kezdik elhinni neki, hogy Magyarország nemcsak populista pártok gyűlölködő helye, amit a Nyugatnak kell eltartani. Arra emlékeztetett, hogy eszébe fog jutni a világnak, miért tisztelte a magyarokat, ha rendbe teszik a dolgaikat. Olyan benyomást keltett, hogy ez az ember nemcsak mértéktartó, de tudja, mit csinál.
Több jel utal arra, hogy visszametszi az orosz kalandokat és keleti befolyást, elkötelezetten Amerika-párti. Hogy befogadta az első guantánamói foglyot, az többet segít Magyarországnak, mint a jekatyerinburgi konzulátus megnyitása. Vannak még nagy tartozások, például ha az igazságszolgáltatás, a bírósági ítélkezés reformját elindítaná, az ügyészséget depolitizálná, vagy a levéltárakat megnyitná, és hozzáférhetővé tenné az ügynökdossziékat, már a rendszerváltás nagy hiányainak felszámolásánál tartana. Lassan behoznánk Romániát.
Magyar sorstragédia: csak olyan miniszterelnök képes tenni valamit az országért, aki nem akar miniszterelnök lenni. Pedig csak ilyet lenne érdemes választani.
Bartus László /
