Csók-ej-mi-a-kő egy kellemes kis falucska - volt - a Vértes oldalában. Egészen addig, amíg Horthy szobra be nem tette a lábát.

Aztán megjelentek a tudósítások, hogy baloldali fiatalok meg akarták rongálni a kőbe bronzosított kormányzót. Mint kiderült, néhány tekercs celluxszal és gyűrött papírlappal igyekeztek kárt tenni a szoborban. A Gárda legott durva ellenakcióba kezdett, minekutána az ifjakat előállították. És itt a pont.

Nem a betiltott, fekete egyenruhában, bakancsban masírozó gárdistákat vonták kérdőre, hanem azt a néhány ifjoncot, akik azt merték odaragasztani a szoborra, hogy "Csúnya bácsi, bibibi!". Mi sem ékesebb bizonyítéka annak, hogy működik ám a jogállam, mint ez az eset.

Józanabb emberek azt már nem vitatják, hogy a (rejtett vagy célzott) reklámokkal egészségkárosító mértékben folyik az agymosás. De még ők sem látják át azt a célzatosságot, ami ezekben a Horthy agyagfigurákban testesül meg. Mert ez olyan, mint a búcsúban. Lehet rájuk lőni. Ám minél több van belőlük, annál jobban beleivódnak a tudatunkba, amíg már életünk természetes részévé válnak, mint a tamponreklám a vacsoránál.

Megszokjuk. Megszokjuk, hogy Horthy ott ül velünk a nappalinkban, amikor a tévé a legújabb szobor(nyakon)öntésről tudósít. Megszokjuk, hogy a milliónyi magyar haláláért, hazánk szétdúlásáért felelős ellentengernagy a pofánkba mosolyog. Mit mosolyog. Röhög.

Csóközön mindazoknak, akik ezt furmányosan kiagyalták, és ránk ömlesztik. És csóközön mindazoknak a történészeknek, írástudóknak, értelmiségieknek, akik nem emelnek szót ez ellen a ragály ellen. De legfőképpen csóközön azoknak a parlamenti képviselőknek, akik sunyin, cinkos vihogással lapítanak.

És csóka családnak. Az enyémnek, a tiédnek, az övének. Mert benyalják, mert révült tekintettel merednek a tévére, mert lemondóan legyintenek. Azt hiszik, az ő agytekervényeiket nem fertőzik meg ezek az aljas tudósítások. Egyrészt az olcsó újságírói fogás, hogy szenzációhajhász címekkel gazsulálnak az olvasónak. Másrészt az apránként, sejtről sejtre terjedő indulat, amely egy ideig lappang, majd krízishelyzetet generál, ahol összecsapnak a vörös és fehér vértestek.

Testvéreim. Csóközön.

<<< vissza a blog többi bejegyzéséhez