Előttünk a pálya

Korábban úgy tartották, hogy a NER-re csak Orbán és környezetének összeomlása jelenthet veszélyt, de ma már ott az átalakult ellenzék, a kormánypárt elbizonytalanodása, a félelem a vereségtől, a NER-t romboló szélsőséges narratíva.

Az előválasztások fellazították az ellenzék meszes letapadásait. A korábbi stabilitás előítéletek láncolatának bizonyult. Új csoportok jelentek meg, a pártok egymáshoz való viszonya hetente fordulatot vett. A bukástól való rettegés rossza szaga, a győzelmi várakozások furcsa illata terjed mindenfelé. Közben az emberi orcájú uralkodó autokrácia elvadult, a hazug kétharmad szemérmetlen gyakorlása állami vagyonok sietős megcsapolásában, a választási törvény durva változtatásában érhető nyomon, és jövő tavaszig még sok minden vár ránk. Ahogy a NER-re is. A közjogi állapotok romlása megadja az alaphangot a választások utáni időszakra. A tétek immár túl magasra szöktek.

A klasszikus baloldalt megrázta az előválasztás. Az MSZP-ben sokáig a jól begyakorlott rutin szerint haladt az élet. Szimpatikus vezetőt kell importálni (ez volt Karácsony, a sajátjaik már korábban elvéreztek) és megtartani a háttérinfrastruktúrát. Tagságukkal láthatóan nem sokat törődtek, és rettegtek a DK-tól. Végül a nehezen túlélhető ölelések közül Márki-Zay Péteré látszott kívánatosabbnak. MZP előválasztási győzelme az MSZP-be is oxigént pumpált. A Demokratikus Koalíció pedig átalakította a maga harci alakzatát. Dobrev Klára megjelenése a Gyurcsányt elutasító ellenzéki szavazók számára reményt adott: életre kelt a DK-Dobrev opció. Végre egy nő, aki tapasztalt, több nyelvet beszél, és képes bennünket az új világba kalauzolni. MZP nem mulasztotta el Dobrevvel szemben felhasználni a Gyurcsány-ellenességét. Dobrev messze elment és sikeressé vált, de a szakadékot nem ugrotta át, hanem hátralépett. Nem határolódott el férjétől, ami emberileg érthető, ám az, hogy megkerülte a problémát, ronthatott a helyzetén.

Sokan nehezen barátkoznak meg az előválasztások utáni helyzettel, de a szereplők között várhatóan javul majd a kooperációs készség. Várakozásaim szerint MZP sikere partnerei sikerét is jelentheti, bukása viszont a koalíciós partnereit is megsebesíti. A koalíció néhány stratégiai problémát megoldott, másokat kinyitott. A Jobbiknak az új helyzetből nyíló politikai lehetőségeket kell elemeznie. Az LMP karakterét élezni érdemes: immár sem a civil, sem a zöld jelleg nem az ő erős váruk. A Momentum – számomra meglepő és reménykeltő módon - gyorsan és határozottan lépett. Újra felderengett, miért szoktuk bizalmunkat a fiatalokra kivetíteni.

Politikatörténeti sajátosság, hogy MZP jobboldali konzervatívnak vallja magát, de mögötte számba vehető jobboldali konzervatív formáció nem áll. Nem régi, avíttas és úrias eszméket pöfög ki magából, hanem a „kisemberek” elitellenes érzelmeire épít. Megélt kereszténysége kissé túlzó hangsúlyozása mellett is hatásos a szekuláris, mereven antikorrupciós, a Fidesznek keményen beszóló narratíva.

Kétségtelen, utálatos dolog Szájer ereszcsatornáját látogatni, az Orbán-gyerek vélt nemi orientációjával példálózni, a megbotránkoztatóan manipulatív (már halott, de korábban Fidesz tanácsadó) Finkelsteint zsidó homokosnak nevezni, Orbánt egy fasiszta állam építőjeként aposztrofálni Brüsszelben. MZP „csak” ellenfele nyelvén szólt vissza. Elfelejtenénk? Plakáthadjárat Brüsszel, az LMBTQ, Soros, az állatias ellenzék ellen? Európa gázkamráját emlegetni a németek kapcsán? Szabad-e szélsőségesen elnyomó autokratákkal pacsizni, a szövetséges Európával szemben szövetkezni vagy lázítani? Szólásszabadság, szabadságharc, tényleg? Ah, finomabban kellene fogalmazni, csakhogy aromaterápiával nehéz a veszettséget kúrálni. Azt azért jobb, ha tudjuk: kockázatmentesebb kutyaharapást szőrivel, mint Finkelsteint Finkelsteinnel gyógyítani.

A közös kormányzáshoz várost kell építeni, ehhez az építőkockák egy része MZP-nél, a többi a pártoknál van. A mai állapotok szerint MZP nélkül nem lehet nyerni, a pártok nélkül nem lehet kormányozni. MZP-nek támogató frakcióra van szüksége. A pártvezetők közül (őt is ilyennek tekintem) nála a legerősebb a győzelmi motiváció, nemigen van hova visszavonulnia. Sokan félnek attól, hogy egy másik Orbánt kapnak, csakhogy a mi jó Viktor királyunknak legalább egy kíméletlen évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy ráléphessen a NER kezdőpontjára. Ellenzéke zavart és hatástalan volt, ilyent MZP nem remélhet.

A mai állás szerint a karizma MZP-nél, a politikai tapasztalat inkább a pártoknál van. A fenntartható karizmának térre és korlátokra, az ellenzéki politikai tapasztalatnak pedig alapos megújulásra van szüksége.

Akkor van esély.