Rossz vicc

Galla Miklós fiatalkorom meghatározó alakja. Az 1990-es humorfesztiválon hallottam először jellegzetes hanglejtését. Azóta tudjuk, ilyen is lehet a humor. Majd felfejlődött mellette az amúgy jóval korábban alakult L'art pour L'art társulat, olyan - hozzá mérhető - művészekkel, mint a KFT-ből akkor már ismert Laár András.

Laár és a társulat Galla 1996-os kilépése óta is szárnyal, utóbbi viszont eltűnt. Igaz, ezt - felteszem: műsorszámait lobogtatva - kikérné magának. Nekem ugyanakkor csak a legutóbbi években, az állami rádiókabaré hullámzó színvonalú előadójaként tűnt fel ismét, hogy létezik. De jött a Karinthy-gyűrű-balhé. Hősünktől Dobos Menyhért állami médiafőnök levélben vonta vissza a tavalyi humoristadíjra tett ígéretet, mivel úgymond a közelmúltbéli tevékenysége nem egyeztethető össze a közmédia értékrendjével, szellemiségével. Ezután Galla formabontó harcba kezdett a gyűrűért. Bár arról, hogy műsorszámaiban mutogatta-e idősödő teste különböző tájait, nem érdemes vitatkozni, hisz az internet nem felejt. Sőt azt is érteni vélem, ha valaki szerint valami minél rosszabb, annál jobb. De ez általában csak a lusta alkotók álmegoldása.

Aztán a színfideszes médiakuratórium, a 11 éves orbáni hatalomgépezet minden gonoszságával, Laár Andrásnak ítélte és adta át a díjat. Utóbbi pedig néhány hetes, nyilvános vívódás, levelezgetés és jogászkodás után, pénteken végül egy feszélyezett-baráti találkozón "haszonkölcsönbe" adta Gallának az áhított tárgyat.

Nem értem az egészet. Ezt a díjat nem a szakma, hanem a hatalom adta. Miért zavarja az amúgy függetlenségükre büszke művészeket, ha éppenséggel kiesnek a fideszes purifikátorok kegyeiből? Miért váltott ki az orbáni állam újabb, hamisítatlan, megosztó húzása mindkettejükből inkább igazodási vágyat, amennyiben Galla hisztérikusan bizonygatta "ártatlanságát", Laár pedig mint "szakmai díjazott" inkább művésztársa miatt feszengett? Ahelyett, hogy egy felhőtlen, közös akcióval figurázták volna ki a hatalom újabb packázását.

Mert ezen így csak sírhatnékom támadt.