Egy inzultus ürügyén

Én szégyellem magam sorstársam helyett is, aki Márki-Zay Péter orosházi utcafórumán motoros mopedjével odagurult az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltjéhez, hogy trágár szavak kíséretében állon vágja őt. Hírlik, a szóban forgó rokkantnyugdíjas asszony tettét azzal indokolta, hogy Márki-Zay úgymond szidja a rokkant embereket és az időseket.

Teljesen felesleges azon tanakodnom, sorstársam vajon honnan vette ezeket a sületlenségeket, tudom a választ. A kormánypárti propagandagépezetben dolgozó médiamunkások forgatták ki a kormányfőjelölt bizonyos szavait; s minthogy a hazai sajtóorgánumok túlnyomó többsége a Fidesz kezében van, ömlik a hazugság és a gyűlölet elsősorban a vidéki lakosságra. Bizonyára a dicstelen tettét elkövető rokkantnyugdíjas asszony is a felhecceltek közé tartozik. Mindazonáltal érdemes megvizsgálni a Márki-Zayt érő inzultus megjelölt indokának igazságtartalmát.

Krónikus autoimmun betegségem következtében bizonyos fokig magam is mozgássérültnek számítok, ez leszázalékolásom oka. Az ominózus kórfolyamat az orvostudomány jelenlegi állása szerint visszafordíthatatlan, javulásra semmi esély. Orbán Viktornak 2010-es hatalomra kerülése után azonban egyik első dolga volt, hogy a társadalmon élősködés gyanújába keverje a rokkantnyugdíjasokat, mert a Taigetosz új uraként az „értékteleneken” akart spórolni. (Értsd: az állam szociális érzékenységének jegyében addig kiosztott összegek kellettek Orbán telhetetlen oligarcháinak, valamint a miniszterelnök hobbijaként ismert, improduktív magyar futball számára.) Megjelentem tehát kényszerűségből magam is egy megalázó felülvizsgálaton, ahol a kormányzati ukázt teljesítő orvosok árgus szemekkel lesték, nem szimulálok-e. Rajtam ugyan nem találtak fogást, de jó páran nem voltak ilyen szerencsések. Az Orbán-éra első éveiben hallhattunk újra munkaképesnek nyilvánított és ellátás nélkül maradt emberekről, akiknek hiányzott egy-két végtagjuk vagy éppen súlyos gerincbetegséggel küzdöttek. A rokkantnyugdíj, a rehabilitációs járadék vagy az ápolási díj folyósításának feltételei egy neoliberális államra jellemző módon megszigorodtak. Csodálom, hogy ezeket a tényeket az orosházi inzultus elkövetője mostanra a feledés homályába száműzte.

Ami az időseket illeti, a teljhatalmával visszaélő orbáni garnitúra egyik első aljassága a magánnyugdíj-pénztári vagyon elkonfiskálása volt. A rezsim ezzel a húzásával társadalmunk számos tagjától vette el egy viszonylagos anyagi biztonságban eltöltött öregkor esélyét. A személyre szabott közbeszerzésekből szépen gyarapodó Orbán-klán feje a világgazdasági válság elmúltával visszaadhatta volna a 13. havi nyugdíjat is. Tizenkét év után eszébe jutott – hatalomféltésből. Az egészségügy bűnös elhanyagolása, illetve a szakszerűtlen és lopásorientált járványkezelés következtében pedig a kormányfő tömegével küldte halálba még a jóhiszeműen benne hívő időseket is.

Mindezek ismeretében megkérdezném a Márki-Zay Pétert állon vágó hölgyet: csakugyan az ellenzék kormányfőjelöltjétől kell félteni a legelesettebbeket?