Atom

Van számítás, miszerint Harry Truman amerikai elnök 32 millió ember életét mentette meg az atombomba hirosimai és nagaszaki bevetésével. Ennyien is belehalhattak volna, ha az amerikaiaknak harccal kell elfoglalniuk Japánt. A bombák miatt azonnal, majd az első négy hónapban 150-250 ezer ember vesztette életét, ez a később sugárbetegségben, rákban vagy égési sérülésekben elhunytakkal együtt is csak kis része a potenciális háborús veszteségnek. Hálás Trumannak az utókor? Az attól függ…

2003 decemberében japán túlélők egy csoportja megemlékezést tartott, és vörös festékkel dobta meg az Enola Gay nevű B-29 Superfortress bombázót, amely 1945 augusztus 6-án Hirosima fölé vitte a végzetes terhet. A legnagyobb adományozójáról Steven F. Udvar-Hazy Centernek hívott légügyi múzeum amerikai látogatói dühödten reagáltak: „Emlékezzetek Pearl Harborra!”, „No és a nankingi vérengzés?”, „Az apám harcolt a háborúban, menjetek haza!” Virginiában azóta plexifal védi az Enola Gayt az atrocitásoktól.

Vlagyimir Putyin újabban történésznek is hiszi magát, úgyhogy nyilván tisztában van a dilemmával. A világ hetvenhét év után is döbbenten áll az atomfegyver pusztító ereje előtt. Ha Oroszország ezzel próbálná legyőzni Ukrajnát, azt többé soha, senki és semmi nem tudná letörölni Putyinról. A Kreml mégis lebegteti az eshetőséget, mert ezzel véli távol tartani a háborútól Ukrajna szomszédait és nyugati támogatóit, főképp az Egyesült Államokat. A dolog eddig működni látszik, bár a bucsai mészárlás bizonyítékai láttán fokozódik a nyugati politikusokra nehezedő nyomás, hogy az eddiginél konkrétabb és fenyegetőbb kihívást intézzenek Moszkvához.

Atomfegyvert az orosz védelmi doktrína szerint az országot tömegpusztító fegyverekkel érő támadás vagy a létét fenyegető veszély esetén lehet bevetni. Arról lehet vitatkozni, hogy egy független, demokratikus, nyugati orientációjú Ukrajna veszélyeztetné-e Oroszország létét. Putyin világában nyilván igen, ezért indított háborút. A valóságban nem, de erről mind nehezebb lesz meggyőzni.