Áttörni a hallgatás falát

Pápai Gábor, lapunk karikaturistája és az ukrán Vlagyimir Kazanevszkij kapta a 2022-es nemzetközi karikatúra díjat, a Kofi Annan Bátorság a karikatúrában díjat. Az elismerést kedden Genfben vehette át a két alkotó.

A sajtószabadság napján, május 3-án adták át Genfben a svájci Szabadság Karikaturistái Alapítvány (Freedom Cartoonists Foundation) által alapított Kofi Annan Bátorság a karikatúrában díjat (Kofi Annan Courage in Cartooning Award) Pápai Gábor lapunk munkatársa és az ukrán Vlagyimir Kazanevszkij. A svájci Freedom Cartoonists Foundationt (korábbi nevén Cartooning for Peace Foundation) 2010-ben a Nobel- békedíjas volt ENSZ főtitikár, Kofi Annan ösztönzésére Marie Heuzé, az ENSZ korábbi genfi szóvivője, valamint Chappatte és Plantu karikaturisták alapították 2010-ben.

A kétévente adott díjjal a nehéz körülmények között dolgozó karikaturisták tehetségét és bátorságát ismerik el. Azokét, akik az emberi jogok és a szólásszabadság terén kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. A zsűri idén hatvan rajz közül választotta ki a győzteseket. Három témakörre fókuszáltak: „COVID élet”, „háború Európában” és “a klíma mint hot topik!”. Az elismerést a tavalyi Nobel-békedíjas Maria Ressa, a Fülöp-szigeteki Rappler hírportál alapítója és Dmitrij Muratov, a Novaja Gazeta független orosz lap főszerkesztője adta át. A két díjazott munkái május 31-ig lesz látható a genfi-tó melletti Quai Wilson sétányon.

„Alapállapotunk a diktatúra, de mindig van egy kis rés két diktatúra között. Ilyenkor gyorsan élünk. Ahogy Kertész Imre írta, "A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt". Ilyen gondolatnyi résben írta Bibó István, „demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. Félelem ellen pedig az orvos sem írhat fel jobb szert, mint a nevetés. Persze, könnyű ma Magyarországon bátor rendszerkritikusnak lenni. Tőlünk keletre életveszélyes, tőlünk nyugatra unalmas. Nálunk a legjobb, mindenkinek jó szívvel ajánlom. Nem is érzem magam érdemesnek a Bátorság-díjra. Annyi történt csak, hogy beperelték a lapomat, rám pedig kígyót-békát kiabáltak a tévékben, rádiókban, újságokban. Aztán, amikor a haragjukat kiváltó rajzot megszavazták a kollégáim az év rajzának, akkor velük kezdtek kiabálni. (Mit mondjak, nem szeretnék most a ti helyetekben lenni!) Ma van a sajtószabadság ünnepe. Azt mondják, nálunk is van sajtószabadság, hiszen azt mondok, amit akarok. A számat nem akarják befogni, mert már rég befogták az emberek szemét és fülét. A maffiaállam kiépült Magyarországon, az omerta, a hallgatás fala még az áldozatokat is csendre kötelezi. A putyinistáknak nem sikerült bekeríteniük Kijevet, de Budapestet igen. Svájc a direktdemokrácia mintaállama, nehéz lehet elképzelni, miért nem sikerül a demokráciaexport hozzánk. De nálunk a többség ma megszavazná a Nürnbergi Törvényeket is. Ehhez a többséghez pedig nem ér el a hangunk a propaganda zajában. Itt kint a sajtószabadságot ünnepeljük, de otthon még nem érdemeltük ki ezt az elismerést. Ti azonban biztos hozzájárultok, hogy áttörjük a hallgatás falát. Nem is tudom, hogy köszönjem meg. Merci beaucoup!” – mondta köszönőbeszédében Pápai Gábor, lapunk karikaturistája.