Egyre több a gyerekes család az ételosztásokon

Az emelkedő élelmiszerárak a szegényeket és az őket segítő szervezeteket is megviselik.

Már messziről gyerekzsivaj és szitár zene hallatszik a népligeti Planetárium felé haladva. Az elhagyatott épület mellett, a mínuszokban is zöldellő gyepen kisgyerekek csoportja kergetőzik, amíg szüleik segélycsomagokért állnak sorba a Krisna-tudatú Hivők szokásos karácsonyi ételosztásán. Erzsébet és Rajmund három gyerekével jött el.

– Nem gondoltam, hogy egyszer itt fogok sorban állni – mondja a negyvenes férfi, majd azzal folytatja: két éve voltunk először itt, nagyon szégyelltem, hogy kuncsorogni kell. „Ez nem a te szégyened, hanem ezé az országé!” – szól közbe egy szintén sorban álló férfi, akiről kiderül, hogy Komlósi Józsefnek hívják, és már több mint tíz éve él az utcán, mint mondja, “rosszul jöttem ki a válásból, az asszony vitt mindent”.

Közben megindul a sor, elkezdődik az osztás. A több száz fős tömeget két oszlopba terelve engedik a pultokhoz, ahol önkéntesek töltik meg a szatyrokat konzervvel, tartós tejjel, liszttel, cukorral, olajjal, tésztával, illetve sós és édes süteményekkel, csokival.

Karácsonykor nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is örülnek az édességnek – mondja Szilaj Péterné. A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének szóvivője arról is beszél, hogy a kezdetekben szinte csak meleg ételt osztottak karácsonykor, mivel a legtöbb vendégük hajléktalan volt, aki nem tudnak mit kezdeni a liszttel és tésztával. Néhány évvel ezelőtt azonban megjelentek olyan szegények is, akiknek ugyan van hol lakniuk, de a megélhetésüket már nem tudják fedezni a jövedelmükből. Az évek során egyre több lett a sorban a gyerekes család is, a csomagjaink pedig eszerint módosultak – meséli Szilaj Péterné.

A korábban külföldi építkezéseken dolgozó Rajmund és családja Borsodból költöztek a fővárosba, amikor még “jól ment”. A férfi heteket töltött Németországban dolgozva, de a covid kitörése óta nem tud visszamenni, így az albérletüket is alig tudják fizetni. “Ha ezek a segélycsomagok nem lennének, akkor idén nem tudtunk volna semmit sem venni a gyerekeknek ajándékba, de fára már így sem futotta”, teszi hozzá Erzsébet, majd elindul összeterelni a két lányt és a kisfiút.

Idén a legnagyobb kihívást az emelkedő élelmiszer árak jelentik. Egyre többen fordulnak segítségért például a krisnások Ételt az Életért Alapítványához is, amelynek ebben az évben 30 százalékkal emelkedtek a kiadásai az elszálló árak miatt. Idén karácsonykor így is országszerte 27 helyszínen 5400 embert láttak vendégül az ételosztó pontokon. (Nemcsak ők, hanem például az Ökumenikus Segélyszervezet is osztott ételt karácsony előtt a rászorulóknak).

Vannak olyan, elsősorban idős emberek is, akik nem szorulnak rá az ételre, de eljönnek, mert magányosak és itt találkozhatnak, beszélgethetnek másokkal – tár fel még egy motivációt Szilaj Péterné. Akihez beszélgetésünk közben többen is riadtan lépnek oda, arról panaszkodva, hogy elfogyott a karszalag, amivel sorba állhatnak. A szóvivő megnyugtatja őket, hogy nem fognak elfogyni a csomagok, mindenki sorra fog kerülni. “Mára egészen jól be tudjuk lőni, milyen mennyiségekkel kell készülni” – mondja, de így is előfordul néha, hogy már elpakolás közben érkezik valaki. “Pár éve az egyik kollégánk születésnapi tortáját adtuk oda egy későn érkező nőnek” – hoz példát.

Közben József is végigjárta a népligeti sort, de alig van valami a szatyrában. “Csak olyat vettem el, amit meg tudok enni. A szálláson lehetne főzni, de ott lopnak. Ott is!” – teszi hozzá nevetve. Abba nem akar belemenni, hogy a válás miatt hogyan került utcára, “csináltam én is hülyeségeket”, zárja rövidre, majd a krisnások szitár zenéjére csatlakozik egy nagyobb társasághoz.