Megnyugodhat mindenki itthon és külhonban egyaránt: a gazdaság újraindítása 2020-2021-ben demokratikus módon történt, és az ezt szolgáló nagyszerű eszköz ezúttal sem volt más, mint nemzeti konzultáció - a 11 éves NER-korszakban 11.. Legalábbis a magyar kormányfő olvasatában ez történt, erről próbálta meggyőzni a jogállamiságot hiányolókat budapesti nemzetközi sajtótájékoztatóján.
Bár Orbán Viktort azért elragadta a hév, amikor kétmillió támogatóról beszélt, hiszen a kormány honlapja szerint még a másfélmilliót sem érte el azoknak a száma, akik - feltehetően sok-sok töprengés után - rábólintottak azokra a furfangos kérdésekre, amelyek azt firtatták, emelkedjen-e a minimálbér vagy az öregségi nyugdíj összege. Bár akadtak olyan szakemberek, mint Hann Endre közvéleménykutató, aki sajnos nem bukkant rá a miniszterelnök által demokratikusnak hirdetett eszközökre, és úgy vélte: "A konzultációs kérdőív a kérdésfeltevés módjában, a mintavételi csoportban és a válaszlehetőségekben is eltér egy releváns eredményt hozó közvéleménykutatástól. A kérdések tendenciózusak és irányítottak, gyakran tényszerűen hamis állítások vezetik fel őket. Egy közvéleménykutatás esetében nagyon fontos a reprezentativitás, amelyet itt a nagy mintával igyekszenek valamelyest helyettesíteni, de egy valódi közvéleménykutatásban elképzelhetetlen lenne, hogy önként jelentkezőkkel, válogatás nélkül készüljön."
Ezek szerint a nemzeti konzultáció eszköz csupán, korábban elhatározott kormányzati döntések propagandisztikus megerősítése a Fidesz saját táborában. "Eredményét" viszont a kormányfő mindig előveheti hivatkozási alapul, ezúttal épp a gazdaság újraindításának méltatására. Józan ésszel azt senki sem tagadhatja, hogy a járvány okozta, viszonylag rövid ideig tartó sokk után Magyarország meglehetősen hamar talpra állt. Ehhez azonban a nemzeti konzultációk összességében 40 milliárd forintot meghaladó árú, ugyanakkor teljesen felesleges kampánya egy jottányit sem járult hozzá, közgazdasági nyelven szólva ezt a hatalmas összeget "elégették".
A válságra való tekintettel tavaly óta - átmeneti jelleggel - Brüsszel szigora enyhült, figyelmen kívül hagyják a tagállamoknál a GDP arányos államadósság és az államháztartási hiány felfutását. Ezért szalasztott el egy egyedülálló alkalmat a kormány, amikor a kivételes pénzbőséget - legalábbis részben - nem megfelelően használta fel, és a gazdaság újraindítására hivatkozva egyszerűen szétszórta a temérdek pénzt. Előre ittak a medve bőrére, amikor a jogállamiság megsértése miatt végül visszatartott helyreállítási alap támogatását hitelekből kipótolva hiábavaló dologra elköltötték. Az állami újraelosztás növekvő trendje a kormányzathoz közelálló üzletembereket segítette kiemelkedő bevételhez, ami melegágya lett a korrupciónak. Meglepő, de ez nem mond ellent annak, hogy olykor minőségileg kifogástalan áru vagy termék is megszülethet. De jobbára drágán, kedvezőtlen minőségi mutatókkal, mert az állam kiöli a vállalkozó szellemet - és ezt is a nemzeti konzultációra, a demokrácia eszközére hivatkozva.