interjú;

2022-03-05 16:33:00

Mellébeszélés, kettős beszéd, időhúzás - láthatóan zavart okoz a kormánynak és propagandamédiájának az orosz agresszió

A legtöbb Fidesz-szavazó hihet az orosz agressziót távolságtartóan kezelő propagandának, de ezúttal zavart okoz a kormánypárti sorokban, hogy mégiscsak olyan háborút kezdeményezett Putyin, ami a kárpátaljai magyarokat fenyegeti – véli Sik Endre szociológus.

Láthatóan bonyodalmat okoz a kormánynak és propagandamédiájának az orosz agresszió, hiszen a háború múlt csütörtöki kitöréséig évtizedes sikerpropaganda épült Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin jó kapcsolatára. Kármentésre, tudatos kivárásra játszik a kormány, vagy kommunikációs zavar érezhető?

Inkább kettős beszédnek nevezném. Bizonyos esetekben pedig mellébeszélésnek, vagy kivárásra játszó késleltetett beszédnek. Mint például az ukrajnai fegyverszállítás esetében. A hivatalos indok, hogy ezzel veszélyeztetnénk a kárpátaljai magyarokat. Pedig, ahogyan erre már többen rámutattak, nem az oroszoknak adnánk a fegyvereket… Persze körmönfont logikával lehet úgy is értelmezni, ha mi fegyverrel segítjük az ukránokat, hogy jobban tudjanak védekezni, akkor az oroszok nagyobb erővel támadnak majd, ami Kárpátalját is veszélyeztetheti.

Utóbbi verzió nem nagyon passzol a szokásos, leegyszerűsített üzenetekhez, melyekkel eddig a kormány kommunikált.

Ezért is érzem én is mellébeszélésnek, ami a zavar jele lehet, s ilyenkor időhúzásra szokás játszani. És amíg ezen megy a vita, addig nem kell reagálni olyan problémákra, mint az Putyin elnök nukleáris fenyegetőzése vagy éppen a háborúban az orosz kompromisszum teljes hiánya.

Riasztó lehet számukra a zavar, hiszen a kormány és médiabirodalmának kommunikációja eddig óramű pontossággal és egységesen működött. Most viszont szembetűnő a különbség: amíg a kormány, ha fogcsikorgatva is, de magáévá tette az uniós és NATO-narratívát, s támogatta az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciókat, addig a kormányhű sajtóból még mindig ömlik az orosz propaganda.

Utóbbit erre tartják, ki lehet általuk mondani olyan dolgokat, melyeket hivatalosan nem. És mivel a jelenleg folyamatosan és elképesztően gyorsan változik a helyzet, így a hivatalos kommunikáció csak nehezen reagál rá, s akkor is csak szelektíven. Ekképpen a kormányhű médiára hárul a feladat, fenntartani a kettős beszédet. A hivatalos irány kifelé azt próbálja mutatni, van változás a magyar kormány politikájában, persze mindezt mindig csak késleltetve és tompítva, a médiájuk viszont a régi úton halad tovább.

Hogy a külföld felé ez mennyire hiteles, jól mutatja, Manfred Weber, az Európai Néppárt EP-frakciójának vezetője szerint elképesztő a kettős játék, amit a magyar kormány űz Ukrajna ügyében, s Orbán Viktornak el kellene döntenie, hova tartozik. Idehaza sikeres ez a fajta kettős beszéd?

Kérdés, hogy a most minden áron békét hangsúlyozó, a konfliktust az oroszokkal, ha nem is elhallgató, de tompító kormányzati kommunikáció elegendő lesz-e az ellenzék szókimondóbb, harcosabb, az EU mellett egyértelműen elköteleződő állításaival szemben. Ezt most nem is lehet eldönteni, hiszen attól függ, hogyan folytatódik a háború. De hajlok rá, ha eszkalálódik a helyzet Ukrajnában, s az oroszok az eddiginél is nagyobb erőkkel és durvább eszközökkel lépnek fel, az inkább a hazai ellenzéknek kedvez majd. Főleg, ha megnő az áldozatok és azon belül is a civilek száma, ugyanis akkor a magyar kormány jelenlegi kommunikációja gyengeségnek, sőt gyávaságnak tűnhet majd.

A kormánypárti szavazók egy jelentős részének Oroszországot és Putyint támogató, ukránellenes Facebook-kommentjeit olvasva nehéz elképzelni, hogy könnyen átfordíthatók lennének. Azért a bő tíz évnyi oroszbarát kormánypropaganda láthatóan megtette a hatását.

És persze a közvetlen orosz propagandát se felejtsük el! Az viszont igaz, láthatóan nem tudják, merre kell mozdulni. Még a legelkötelezettebb Fidesz-mag sem, hiszen mégiscsak háborút kezdeményezett Putyin, ami a kárpátaljai magyarokat fenyegeti.

Kihez szeretne inkább szólni a kormány? Azokhoz, akik átlátják a problémát, vagy azokhoz, akik elhiszik, hogy nem Oroszország az agresszor?

A saját szimpatizánsaihoz, a többiek, ahogyan eddig sem, elvileg nem számítanak. Új és érdekes elem viszont az, miként tudják megakadályozni ilyen felfokozott médiaérdeklődés mellett, hogy a tábor ne értesüljön a független forrásokból származó üzenetekről, akár itthonról, akár külföldről. Ez különben nemcsak a Fidesz problémája, hiszen világszerte sokan vannak, akik azt mondták, Kína és Oroszország világhatalom, nem szabad megsérteni őket. És komoly kommunikációs feladat úgy tálalni a konfliktust, hogy az oroszok, ha végül abbahagyják a háborúzást, oly módon tehessék, hogy ne veszítsék el az arcukat.

El tudják dönteni a kormánypárti szimpatizánsok, melyik a valós üzenet: a külföldnek szóló, mondjuk így, hivatalos, vagy ami a propagandából dől?

Nem hiszem, de nem is fontos nekik. Akiknek szól, azok mindkettőt simán elhiszik egyszerre. Annak idején, amikor a pirézeket kutattuk, teszteltük az előítéletesség butaságát azzal, hogy egy mondatban állítottuk, azt, hogy a pirézek nem szeretnek dolgozni, illetve, hogy elveszik a magyarok munkáját. Ami komoly logikai ellentmondás, mégis mindkettőt elhitték, elfogadták. Sokan úgy vannak vele, ha nem muszáj gondolkodni, akkor minek?

Akkor arról a képtelenségről is könnyű lesz meggyőzni őket, hogy a mostani migráció nem olyan, mint ami ellen a déli határon kerítés épült? Hogy más, amikor Gyurcsány Ferenc fogad be egy menekültcsaládot, mintha Varga Judit igazságügyi miniszter teszi ezt.

Ez már gőzerővel meg is kezdődött. Az amúgy tragédia, hogy menekültügyben próbáltak minden hátteret felszámolni, például bezárták a befogadóállomásokat, erre most belecsöppennek minden felkészülés és szakmai és infrastrukturális bázis nélkül egy komoly menekültprobléma közepébe. És az érdemi cselekvés híján marad az ideológiai kommunikáció, hogy a mostani menekültek mások. De hogy kik, hányan, honnan és hová tartanak, arról fogalmuk sincs, persze nem is érdekli őket.

Meddig folytatható ez a fajta kettős-hármas beszéd, mellébeszélés?

Akármeddig. A mostani digitális világban nem látom esélyét, hogy változna.

És ha az oroszok tényleg bedurvulnak?

Akkor talán lesz egy határ, amit, ha az oroszok átlépnek, akkor változtatni kell a kormánynak a kommunikációján. Például, ha tömegpusztító vegyi fegyvereket vetnek be. Akkor azt azért már nem lehetne elmismásolni azzal, hogy az ukránok bezzeg nyelvtörvényt hoztak a magyarok ellen.

Ebben a propagandasajtó is követni kénytelen? Mert akkor elég komoly hátraarcra lesz szükség: nem sokkal a háború kitörése előtt egy kormánypárti megmondóember azt írta, aki Ukrajna mellé áll, hazaáruló. Ez alapján hazaáruló Szijjártó Péter is, aki két hónapja még orosz kitüntetésével büszkélkedett, most meg az ukránok EU-tagjelöltségét sürgeti.

Ezek a médiumok tényleg azért vannak, hogy egy jól szeparált rétegnek mondják a hülyeségeket, de nem véletlen, hogy a hivatalos kommunikáció nem hivatkozik rájuk. Nekik más a szerepük, feladatuk.

Például az oroszok felé? Mert ugyan Putyin neve kormányszinten, legalábbis negatív kontextusban talán még el sem hangzott a háború kitörése óta, a hivatalos kommunikáció, ha óvatosan is, de azért szép lassan elfordult az oroszoktól.

De csak az egységes nemzetközi fellépéshez csatlakoztunk be, jellemzően az utolsók között. S nem véletlen, hogy a Paks 2 projekt leállításáról, vagy éppen a kilépésről a sokak által "kémbanknak" titulált Nemzetközi Beruházási Bankból hallgatnak. Ezek lennének a nemzeti szintű „odamondogatások”, melyeken megsértődhetnének. De ez nem illik bele az orbáni koncepcióba. Kivár, merre fordul a helyzet, a kiskapukat meghagyva. Azzal pedig együtt tud élni, hogy beszólogat neki Manfred Weber vagy éppen a hazai ellenzék.

A kormány leginkább egy sífutóra hasonlít: több nyomban is haladhat, mind a cél felé vezet, ha viszont letér a szűz hóba, vállalhatatlanul lemarad.

Éppen ezért nem is lép ki a nyomból, csak a mezőny végével tart, s előzni sem akar. Közben pedig integet kifelé a nyugati és az orosz nézőknek: itt vagyunk, de remélem látjátok, hol állunk a sorban.