Vlagyimir Putyin öngólja

Oroszország gyakorlatilag nem tudja nélkülözni az európai országok olaj- és gázvásárlásait, maga is függő helyzetben van Európától.

Vlagyimir Putyin már nem egyszer használta fegyverként Oroszország olaj- és földgázkincsét. Országa ugyanis első helyen áll a világ ismert földgáz-, második helyen a szén-, és nyolcadik helyen az olajtartalékaival rendelkező államok között. Nem egyszer megfenyegetett országokat, hogy elzárja az exportcsapokat. Fenyegette ezzel már Ukrajnát, Moldovát és Észtországot is, kikényszerítve bizonyos követeléseinek teljesítését. A barátokat pedig, kedvezményesebb áron szállítva nekik az energiát, ezzel vásárolja meg. Most az ellenségesnek minősített országoknak helyezte kilátásba a szállítás leállítását. Igen ám, de Oroszország gyakorlatilag nem tudja nélkülözni az európai országok vásárlásait, maga is függő helyzetben van Európától.

Az orosz gazdaság megrekedt az úgynevezett fejlődő országok szintjén. (Ezt az eufemizmust az 1960-as évek elején a gazdaságilag elmaradottabb országok elnevezésére vezették be.) A Világbank mai szóhasználatával élve Oroszország a közepes fejlettségi színt kategóriájába tartozik. Egy főre jutó nemzeti jövedelmi szintje egyötöde/egyhatoda a német vagy az amerikai szintnek és az orosz lakosság átlagosan 7-9 évvel rövidebb ideig él, mint a nyugat európaiak. De ugyanezt fejezi ki, hogy versenyképtelen, önellátásra termelő iparágai mellett – a kivételt képező hadiipart leszámítva – a nemzetközi piacokon zömében csak nyersanyagokkal képes megjelenni. Nemzeti jövedelme és exportja mintegy 60 százalékát 2020–21-ben a természeti erőforrások biztosították. Ezen belül is az olaj és a földgáz eladásából befolyó közel 212 milliárd dollárból származik az orosz költségvetés bevételeinek csaknem fele. Az export második legnagyobb tételét fémek és drágakövek teszik ki (de ez már csak 30 milliárd dollár értéket képvisel). Más feldolgozatlan nyersanyagok – gabona és fa – az export további 10 százalékára, míg az ipari termékek – vas, acél, műtrágya és gépek – együttesen mindössze 10-12 százalékára rúgnak. Az orosz exportcikkek értékben számítva több mint felének európai országok a vásárlói, míg az oroszbarát Kína az export 14 százalékát veszi csak át. Egyetlen mondatba foglalva: számos európai ország energiafüggő helyzetben van Oroszországtól, ugyanakkor az orosz gazdaság legfőbb exportcikkeit illetően az európai piacokra van utalva. A világgazdaság normális működése esetén ez egyik félnek sem okozna gondot.

A Nyugat és a NATO súlyos szankciók bevezetésével válaszolt Putyin Ukrajna elleni offenzívájára és területrablási törekvésére. Azonban ezek a szankciók, melyek többek között elszigetelték az orosz bankrendszert a nemzetközi pénzügyi vérkeringéstől, és már 2022-ben várhatóan az orosz nemzeti jövedelem több mint 10 százalékos visszaesésére vezetnek, nem terjedtek ki az orosz olaj- és földgázvásárlás tilalmára. Pedig ezt néhány ország, az elsők között Lengyelország azonnal követelte. – A háború első napjaitól felszólítottuk az EU Bizottságát – jelentette ki Morawiecki miniszterelnök –, hogy a leghatározottabban cselekedjen és vezessen be embargót az orosz olaj, gáz és szén vásárlására, de sajnos a Bizottság nem jutott döntésre. Az Európai Unió természetesen nem is juthatott ilyen döntésre, mivel ez több energiafüggő uniós országot jobban sújtott volna Oroszországnál. Németország nem tudta támogatni az azonnali embargót, s Magyarország megvétózta volna az ilyen döntést.

Enélkül a lakások nagy részének fűtése, az autók használata és számos gyár üzemelése megbénulna. Németország, az egyik legnagyobb fogyasztó erős energiafüggőségben van, hiszen földgázszükségletének 55, olajfogyasztásának 35 százalékát Oroszországból szerezte be. Ebbe erősen belejátszik, hogy a Japánban 2011 tavaszán bekövetkezett fukusimai atomerőmű-katasztrófa nyomán a német kormány elhatározta az összes atomerőmű bezárását. Az utolsó három atomerőmű leállítása éppen 2022 végére van ütemezve

Az Európai Unió tagországainak zöme azonban közös uniós döntés nélkül is intézkedett. Mint a lengyel miniszterelnök mondta az előbb idézett nyilatkozata végén: „közös döntés nélkül most mi magunk lépünk”. Hasonló döntésre jutott néhány más, Oroszországgal szomszédos ország is. Finnország, mely 2020-ban földgázimportjának kétharmadát és olajbehozatalának majdnem egészét Oroszországból szerezte be a Balti kapcsolat csővezetéken Észtországon keresztül, már 2022 őszére függetleníti magát az orosz importtól. Eddig is erősen csökkentette az orosz energia vásárlását, most pedig kereken további egymilliárd dollárt költ függetlenedésére. Észtországgal közösen bérelnek egy úszó kikötőt a tengeren túli folyékony gázszállítások fogadására. Litvánia és Lettország már április elején megszüntette az orosz energiabehozatalt. Észtország ezt ugyancsak az év vége előtt meg tudja tenni és Németország is erősen dolgozik az orosz import helyettesítésén.

Magyarország kilóg a sorból. Az Orbán-kormányzat „keleti nyitási” politikájának megfelelően szélsőségesen kiszolgáltatta magát az orosz energiaimportnak. Az országban felhasznált olaj közel 90, a földgáznak pedig 80 százalékát orosz forrásból fedezik. S ezt egyáltalán nem is akarják csökkenteni. A Putyinnal való szoros barátságot és az orosz érdekek képviseletét, mint például az Ukrajnának történő fegyverszállítások megtagadását, ez esetben a magyar lakosság „védelmének” álcázzák: – Nem fogjuk hagyni – jelentette ki a magyar miniszterelnök –, hogy a háború árát a magyar családokkal fizettessék meg. A háború küszöbén Putyinnál tett – később „békemissziónak” feltüntetett – látogatásán is az olcsóbb orosz energiaszállítás volt az egyik fő téma. Orbán Viktor többször hangsúlyozta, hogy az embargó számára vörös vonal, aminek átlépését megakadályozza. Külügyminisztere, Szijjártó Péter pedig még 2022. április 11-én, a luxembourgi EU külügyminiszteri találkozóra érkezve is azt hangsúlyozta: – Hiába döntöttünk már többször is arról, hogy sem a kőolaj sem a földgáz importja nem eshet szankciók alá. Ezt a pozíciónkat újra meg újra, folyamatosan meg kell védeni. A mai nap sem lesz kivétel ez alól. Mindenki biztos lehet abban, hogy nem hátrálunk meg, és a jövőben is garantálni fogjuk hazánk energiaellátásának biztonságát.

De vajon mit fizet ezért az Európában elszigetelődött ország?

Vajon lehetséges-e megszüntetni az orosz energiafüggőséget? A válasz e kérdésre a leghatározottabb igen. Ehhez tudni kell ugyanis, hogy az 1960-as években Nyugat-Európa olaj- és földgázszükségletének mindössze 6 százalékát vásárolta a Szovjetuniótól. Ettől kezdve azonban a hidegháború évtizedeiben a nyugat-európai országok, elsősorban Németország a konfliktus és szembenállás helyett a békés együttélés politikájának célkitűzésével növelni akarták a kereskedelmi kapcsolatokat. Megindult az olaj- és a gázszállító csővezeték-rendszer építése és a szovjet import gyors növekedése. Az USA 1963-ban megpróbálta az úgynevezett Barátság (Druzsba) olajvezeték építését leállítani, de a csővezetékek építése gyorsan haladt előre. 1981-ben gázvezeték épült Szibériától Nyugat-Európáig. 2011-ben megnyílt a Németországba vezető 1230 kilométer hosszúságú Északi Áramlat vezeték, majd megindult a második csőrendszer építése is, amely éppen az ukrán háború idejére készült el. Napjainkban tizenkét olaj- és gázvezeték rendszeren áramlik külföldre az orosz olaj és földgáz.

2022 februárja, az orosz katonai offenzíva kezdete óta megindult az orosz energiaimport gyors leépítése. Számos ország más olaj- és gáztermelő államokhoz fordul vásárlásaival. Olaszország például Algériával írt alá szerződést az orosz import részleges pótlására, Anglia pedig az arab olajtermelőkhöz fordult. Venezuela, Irán, Nigéria és az amerikai palaolaj ugyancsak pótlási lehetőséget ígér, ha ennek meg is vannak a korlátai.

Németország új szállítókkal szerződve már 2022 első negyedévében 35-ről 25 százalékra csökkentette az orosz olaj-, 55-ről 40 százalékra az orosz földgáz- és 50-ről 25 százalékra az orosz szén importját. Mint Scholz kancellár bejelentette, 2022 végéig teljesen megszüntetik az olajbehozatalt és 24 százalékra csökkentik a gázimportot Oroszországból. Ez utóbbi teljes pótlása más forrásokból azonban csak 2024-re következik majd be. Ehhez a tartályhajókon szállítható cseppfolyósított földgáz importját is növelni kell, amihez még fel kell építeni a szükséges infrastruktúrát, többek között két befogadóállomást.

Mindezek mellett természetesen tovább folytatódik a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő megújuló energiaforrások, ezen belül a szél- és napenergia-termelés már megkezdett kiépítése, sőt ez a folyamat fel is gyorsul. Ugyancsak gyorsuló mértékben növekszik a villamosautó-park is. Mindez azt jelenti, hogy már 2022 végére, de legkésőbb 2024-re a legfontosabb orosz exportcikkek legfőbb vásárlója, Európa lényegében függetleníteni tudja magát az orosz importtól.

Ezzel függ össze, hogy 2022 áprilisában az Oroszország elleni energiaembargó már napirendre került az EU programjában is. A tagállamok által elfogadott ötödik szankciós csomag részeként betiltották az orosz szénimportot és augusztus közepére az orosz szénbehozatal megszűnik. Ugyanakkor Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Josep Borrell külügyi főképviselő már bejelentette, hogy készül a hatodik szankciós csomag is és ez már tartalmazni fogja az orosz olajembargót is.

A kínai és más piacok bővítésével ezt a hatalmas piackiesést Oroszország csak részlegesen és csak rendkívül hosszú idő alatt képes majd pótolni, ha ez egyáltalán sikerülhet. Legfőbb exportbevételének hatalmas részét elveszítve Putyin jóval szegényebbé teszi országát és az orosz lakosságot. Az olaj-fegyvert, mellyel eddig Putyin zsarolni próbálta a Nyugatot, az USA és az Európai Unió sikerrel fordította Putyin Oroszországa ellen. A Magyarországon ma oly divatos futball-nyelven szólva, Putyin hatalmas öngólt lőtt.